Hát, akkor sanszos, hogy vívódik magával erősen. Azért ennyire mereven elutasító, mert nem mer meleg lenni, közben meg jórészt az lehet. Van nekem egy barátnőm, régóta ismerem (nem személyesen), most lesz húsz éves. Egy időben nagyon fújt a leszbikusokra, aztán megnormalizálódott (kicsit talán az én hatásomra is), le is lazult, a szokásos tiniallűrök (csókolódzás, tapi, stb). De a pasizással csak gondok vannak, valahogy nem az igazi egyik se, nem is erőlteti igazán, kis pettingjei voltak, de olyat mesélt róla, hogy unta, meg hasonlók. Aztán lefeküdt - komolyan, nem csak heccből - egy ismerősével, ami viszont eléggé megrázta... Persze továbbra is alapvetően heterónak véli magát, de szerintem viszont nem az, csak még nagyon messze van az elfogadástól. 

Persze ez más helyzet, mint a tiéd, azonos korúak, messze nem ennyire aktív a szexualitás köztük (azóta tuti nem is volt semmi), nincs ennyire dománsan fellépő fél a kapcsolatukban. 

Ha családot, gyereket szeretnél, akkor viszont lépned kéne, mert ez még évekig elhúzódhat így (és lássuk be, elég megalázó ez a durván egyoldalú felállás), nem tesz jót neked érzelmileg, lelkileg. Viszont, ha ennyire erős a biszexualitásod, mindenképp nyílt nőt keress! :)