Vraszcsil: A jelenlegi formája Vratil, és cseh név. A régi csehbeli és szlovákbeli a č /scs/ hangkapcsolat a csehben és a középszlovákban t /st/ vagy /sty/ alakúvá vált, illetve a nyelvjárások még őrzik az č-t, vö. irodalmi szlovák uka /styuka/ ~ nyelvjárási čuka /scsuka/ ~ magyar csuka. Az utóbbiból látszik, hogy a magyar nyelv régi jövevényszavai az /scs/-s formákat őrzik, ha gyakran /cs/-vé is egyszerűsödve. A tulajdonnevek köréből ilyen pl. a szlk. trbské pleso ~ m. Csorba-tó, szlk. [ariský] tiavnik ~ m. régi Scsavnyik stb.
A cseh Vratil az l-igenévképzővel alkotott jellegzetes nevek közé tartozik: ez eredetileg múlt idejű folyamatos melléknéviigenév-képző volt (a mai szláv nyelvekben az összetett múlt időt alkotja), így a jelentése kb. aki
-ni szokott; akire a
-ás jellemző-ként adható vissza. Az alapige ebben az esetben a cseh vratit(i) ráncol, összehúz ige. Hogy mit ráncolt az illető, a homlokát, ruháját vagy mást, azt innen már nehéz megbecsülni.
Aggod: Én Agod alakban ismerem, magyar apanév. Kázmér Miklós az Ágoston (< latin Augustinus Augustushoz [magasztos,, fenséges] tartozó férfi) egyházi személynév Ag- rövidülésének -d kicsinyítő képzős származékának tartja. Persze az alak lehet más Ag-gá csonkolódó név is, elsősorban a magyar agg idős melléknévből lett személynév, de Kis Lajos említi még a régi magyar Aga személynevet (talán a török méltóságnévből?), illetve a szerb-horvát Ago-t.
Paska: Magyar apanév. Kázmér Miklós a Paszkál (< latin Paschalis húsvéti, ti. akkor született férfi) egyházi személynév régi Paskál alakja becéző formájának (rövidülés és -a kicsinyítő képző) tartja.
Kirják: A bulgárban a Киряк /Kirjak/ anyakönyvezhető személynév. Az oroszban vezetéknév. A magyarba vélhetően az ukrán közvetítette. A perzsa Kuru személynév a görög Κύρος /Kürosz/ alakon keresztül bekerült az egyházi szlávba is Киръ /Kir/ alakban. Ennek a névnek a -як /jak/ képzős származékáról van szó.
