Az erdőt ne hasonlítsuk az utcához.
Bennem is az a szokás/illem él, amit Sánta Kutya ír, pedig városban nőttem fel, ugyan vidéken. De nagyszülőknél szoktam meg ezt.

Végül is én sem a "probléma" szóval illetném, amikor a szokásos futóhelyemen az erdőben találkozok 3 ismerőssel, örülök nekik, utolérem őket, jókedvűen rájuk köszönök, átnéznek rajtam. Csak egyikük beszél velem 2 mondtatot míg vissza nem fordulok - ezek után, ha nem ott akartam volna megfordulni, akkor sem tartok tovább velük. Másikuk bocsánatot kér este később. A harmadiknak meg ez nem probléma, gondolom...

Mit várjunk "idegenektől", amíg abban a közösségben is előfordul ilyen, amihez elvileg tartozunk, illetve szeretnék, hogy minél több ember tartozzon hozzájuk?