Budapest Terepkupa  /néha fejben nehezebb/

Kell egy hosszú jeligével indultam ezen a versenyen, ahol megint tanultam nem keveset. Az évszakhoz képest hűvös, de nagyon párás idő volt. Az eleje így eléggé lendületes lett. Zsíros-hegy előtt utolértem U.Zsoltot /T100 2./ és együtt még jobban ment a tempó. Beszélgettünk, ismerkedtünk, mutogattam neki mi merre van. Az első ponton nincs pohár, megyek tovább, Zsolt felvesz egy iso-s palackot, de víz kéne, az csak ballonban van, mindegy. Nagyszénás felhőben, de tudom az irányt vakon is. 2. pont előtt Zsolt betol egy 90g-os GiantBart, mert felszakadt a zacskó, muszáj megenni. Kereszteződés, jelzés nincs, pont nincs, döntünk, balra. Sejtjük, hogy itt kéne lenni a pontnak, hívom Andrást, jó fele megyünk, de a pont még nincs kint. De az ellátmány ott van eldugva. Király :) A pontnyitás előtt 30 perccel értünk oda. Következő pont 12km még. Ott jutunk először plusz folyadékhoz, A pálya eddig nagyon gyors, lazán megy a tempó, de ha egyedül vagyunk egyikőnk sem fut így az tuti. Igazgatom a széltől az ágakra csavarotott szalagokat egész futás alatt. Zsolt megvár ilyenkor, de 40km körül lemarad, mondogatta, hogy erős a tempó. Nálam teljes a harmónia. Érdekes részek jönnek, a pirossal megegyezőek. Távban most kevesebb van a lábamban, mégsem tudom azt futni amit akkor, ez kicsit elszomorít. Szépjuhásznénál Éva a pontőr, lesi minden szavam, de alig maradok, jövök még vissza ide. A körön már nem az az intenzitás mint az elején, egyedül nem megy úgy, és sok helyen le vannak szaggatva tőből a szalagok. Ismerem a pálya ezen részét és jól tudom hol fognak eltévedni az utánam jövők. Igazgatom a fennmaradt szalagokat, próbálok nyilat rajzolni a földre, Speró szalagokat is kötözött át, hogy jobban látható legyen. A fújások nagyon kopottak. Elszomorít a dolog egyre jobban. János-hegyen Balázs jön szembe, gondolom a hétvégi edzése közben találkozunk. Szépjuhászné 2.-n még találkozok a körre menőkkel. Mindenkinek a lelkére kötöm, hogy nagyon figyeljen. Innen aztán egyre jobban száll el a lelkesedés, Hárs-hegyről lefele még találkozok egy családdal, a kislány kezében vagy 20 szalag. Ügyesen szedegeti le a fáról. Rászólok az anyjára, hogy ne csinálják ezt, jön utánam a teljes mezőny. Elkezd kötekedni, hogy a szalagra Juni 21 van írva. Néz rám bambán. / Az írás minden szalagon VII. 21. No comment. / Na asszem ez adta meg az utolsó döfést, ez nem az a hely ahol leállnak tapsolni ha futni látnak egy versenyen. Futni innen már semmi kedvem, bár fizikálisan semmi bajom. Nézegetek hátra, jön-e esetleg Zsolt, de ő kiszállt, Szépjuhásznénál. Ha tudom, hogy Speró van mögöttem, megvárom. Árpád kilátó Ágival, Glocknerrel, HHH-n Norbi, de neki már nincs kedvem mosolyogni. Aszfalt, iskola, a kapu nyitva ahonnan rajtoltunk, szalag, nyíl sehol, befutok, de a csarnok ajtaja zárva, kész :) Vissza, hátulról be a célba ahol az ajtóban majdnem orraesem.
Fejben fáradtam el. Érdekes, hogy rövidebb picit távban, szintben ez a pálya a Pirosnál, mégis összességében nehezebbnek gondolom. A végén sokkal több a szint, az eleje nagyon gyors. Mégsem vagyok elégedett, mindkét Quadom kiszakadt valamelyik tüskés susnyásban és elszomorít az, hogy amit Andrásék beleraktak energiát ebbe az eseménybe azt pár ember milyen könnyedén el tudja rontani. Edina, megértelek! Az azért boldogsággal tölt el, hogy a többiek is szépen behúzták, bár kavargott majdnem mindenki és volt feladó is :(
A maratonosoknak is gratula, főleg Edinának, Robinak!
Köszönöm a szervezért, sejtem mennyi munka van mögötte. Köszönöm az ellátmányt Andrásnak és a hazafuvart Gézáéknak.
Pepe