Budapesti terepkupa. 

Tegnap elindultam a hosszú távon. Valójában a félmaraton lett volna nekem való, de leltáraztam, és 2013-ta 1 db UTMB pontom van. És ha akarok menni hetet kell begyűjteni. Szóval motivációban nem volt hiány, igaz csak motivációból, minden más hiányzott. Ja az idő is fantasztikus volt. Kívánni sem lehetett volna kellemesebb időt. Jó idő+ motávició, már csak futni kell. Az első 10 kili egész jól ment, aztán még Antónai-árok aljáig szépen legurultunk, na onnan éreztem hogy fáradok rendesen. 150 felé csak nagy ritkán ment a pulzusom, az elején. Speró és Áron a látótávolságomból is eltüntek, így tökéletes magányban gyűrtem a kilométereket. A két szépjuhászné pont volt a két forduló, egyre lejjebb és lejjebb kerültem erőben :-) A Széchenyi-hegy és a HHH, igazi karddöfés volt. A 2. fele szerintem egyébként is nehezebb volt mint az első. 

Nekem összességében minden tetszett. Az ellátás teljesen ok volt, az útvonalnál kellett ugyan figyelni, de nem tévedtem el. Ahogy láttam pár szalag lekerült a fáról, és a festékeket is megkapotatta az eső. Főleg 1-2 visszafordítós részen hiányzott még 1-2 szalag, de alavetően jó volt a jelölés. 

Azért ismét bebizonyosodott, hogy büntetlenül (hosszú futások nélkül) nem menjen neki az ember ilyennek. Ettől függetlenül elégesett vagyok,  9:42 lett.  A sorrend: Pepe, Spero, Pap Gabi, Kalotai Levi, Én, Blahó Ákos (aztán eljöttem)

Köszi