Már alig merek reagálni, de mivel az idei évet kivéve eddig minden szezonban cefrésítettem kajszibarackot is, elmondom a módszeremet.

Mint már említettem, ennél a gyümölcsnél mindig is kényesen ügyeltem arra, hogy szemenként találkozzak velük, hogy kézzel magozzam ki őket, hogy szennyeződésektől mentesen kerüljön feldolgozásra, ami hiszed, nem hiszed, minden hókusz-pókusztól mentesen zaljott kivétel nélkül, azaz kristálycukron kívül semmi egzotikum nem került bele.

A beérés függvényében folyamatosan cefrésítettem mindig egy edénybe, ez vagy 80, vagy 120 literes csatos műanyaghordó volt. Sosem apróztam el kisebb edényekkel a feladatot, viszont hosszú nyelű fakanállal napi rendszerességgel átkevertem a masszát mindaddig míg le nem forrt, ekkor zártam le légmentesen a kifőzés időpontjáig.

A minősége sosem károsodott, mondjuk igen kiváló minőségű a barackunk is, lédús és édes, és lepárláskor minden alkalommal csodálatos zamatú és impozáns mennyiségű pálinkám keletkezett belőle.

A problémádra csak találgatni tudnék, de műkedvelőként ettől inkább tartózkodom.