Igaz, a cseresznye nem a legelhúzódóbb érésű gyümölcs, de leírom én is a tapasztalataimat vele, mert igen csak későn sikerült kifőzetni.

A cefre készítése az alábbiak szerint zajlott: mosás, magozás, darálás, mjad a hordó kb 80%-áig megtöltve. Citromsavval savaztam, bár tudom ez nem a legjobb, inkább ez csak megnyugtatás képpen került bele. Én nem cukrozom a gyümölcsöt - ezt csak azért írom le, hogy lássátok így is működött. A legvégén pedig élesztővel beoltom majd a hordót lepántolom és kotyogót teszek rá. Másnap már kezd dolgozni a kotyogó, pár nap múlva már folyamatosan jár, majd szintén pár nap és leállt. Mikor már csak nagyon lassan kotyogott, akkor nem nyitottam ki többet, csak a főzéskor. Viszont a főzésig eltelt vagy 2 hét. Kicsit féltem is, hogy mi lehet a hordóban, de kinyitni már egyáltalán nem akartam. Tegnap kinyitom, a cefre tetején nem látszik semmi, beleszippantok és tömény CO2. Gond egy szál se :)

Ez volt nálam az első olyan cefrézés, ahol ennyi időt hagytam az utóerjedésre. Kíváncsi leszek, hogy lesz-e valami eredménye. Eddig amiket olvastam, ott 99,9%-ban azt írták, hogy az utóerjedés az egyik legfontosabb szakasz az ízvilág kialakulása szempontjából. Meglátjuk mi lesz belőle. Az alszesz mennyiségéből semmi rosszra nem következtetek, sőt még kicsit több is jött le arányaiban, mint a korábbi években.