Az UB-n  a várakozó csapattagok valóban svédasztalként tekintettek a frissítőpontokra és a beérkező versenyzők alig fértek oda tőlük. Egy-egy frissítőpont használói szépen leképezték a társadalmat kicsiben. Voltak önzők, önzetlenek, ingyen csipegetők, figyelmesek, figyelmetlenek, szarrágók, bőkezűek. Ez az északi partra volt igaz, utána széthúzódott annyira a mezőny, hogy ez nem okozott problémát. Sok versenyző volt, akiknek ez volt az első komolyabb versenye, nem ismerik az íratlan versenyetikát. A frissítőpont személyzetére minden versenyen, mint megmentőimre tekintek, nem szolgálóimra. Ezt néhányan itt másként gondolják, ez okozhatot feszültségeket. Köszönet a rendezőknek és a segítőknek! Ja, az itinert egy kicsit másként kellene megírni, mert a vaktérkép olvasása nem mindig egyszerű. Tudom-tudom, GPS a megoldás, de nekem, amatőr túrázónak, hegyi futkározónak és térképgyűjtőnek az egy szembeköpéssel érne fel. Úgy könnyű! :)))