Az a szerencse, hogy olyan sok beszámolót kapunk, nem vicc olykor potyognak a könnyeim, a meghatottságtól... és amikor meghatódok arra gondolok, gondolunk, hogy van/volt értelme a munkának.  Nyilván valakinek ez az egész nem okoz örömet, sokadszorra sem. Sajnálom, sajnáljuk. Ha elmegyek egy étterembe és nem úgy főznek, ahogy elvárom, nem úgy szolgálnak ki, nincs ruhatár, akkor még próbálkozom egyszer-kétszer esetleg, de nem az én konyhám, elfogadom, legfeljebb nem megyek oda többet. Mindenkinek könnyebb.

Mi az élményért csináljuk. Mások élményéért, sikeréért.