hmsoft
2012.07.03
|
|
0 0
11823
|
Mert gondolom volt közöttük még egy, amely a szélesperon áldozatául esett az idők során. De ha ez az 1-3 illetve 2-4 sorrendben 3-1-2-4, akkor csak az infrastruktúra-szempontból messzemenően logikus, de utasszempontból eléggé nehezen érthető vágányszámozási rendszerrel állsz szemben. Ebben a rendszerben pl. egy kétvágányú vonal esetében a páros átmenő fővágány a 2., a páratlan az 1. számot kapja (valójában II. és I., mert az átmenő fővágányok római, a többi arab számmal lennének jelölve, de ne bonyolítsuk). A líra külsőbb átmenői, az átmenő fővágány felől kifelé haladva, a páros oldalon növekvő páros, a páratlanon növekvő páratlan számokat kapnak. Például így: 7-5-3-1-2-4-6-8. Egyvágányú pályán az átmenő fővágány az 1. számot kapja, attól kifelé pedig a páros vég felé néző oldalon a páros, a páratlan felé nézőn a páratlan számok lesznek, ugyanúgy, mint a kétvágányúnál. Féllíra esetén a páros vagy páratlan oldali vágányszámok kimaradnak (attól függően, melyik fele hiányzik a féllírának). Ha az állomás hosszanti elrendezésű, akkor tovább szivathatjuk magunkat a lírafelekkel, például annak érdekében, hogy az egymás után illesztett felek között áthaladó, átmenő fővágányok lehetnek-e azonos jelölésűek. (Ha igen, az azért nem jó, ha nem, akkor meg azért. :) ) Ha az állomás a hosszanti és a soros elrendezés keveréke, akkor meg már úgyis mindegy, mert az utas már az elején elveszett, a többi meg ott vész el, hogy ha a soros elrendezés A lírája egyúttal hosszanti is, és van neki A-1 meg A-2 fele (átlapolva vagy egymás után), akkor az az egész állomáshoz képest hogyan viszonyuljon számozásilag. Stb. :)))
hm |
Előzmény: DVB (11821)
|
|