Sziasztok!

 

Huh, átrágtam magam az elmúlt napok írásain, nagyon sok érdekes dolgot olvastam, ezért is jó itt lenni:)

Mondjuk közben arra gondoltam, hogy időről időre felröppenek mindenféle tudományos hírek, amik kecsegtetik a betegeket, aztán utána évekre, évtizedekre nem hallani semmit....gondolom, a háttérben folynak a klinikai kísérletek, vizsgálatok...csak hát egy betegnek, akinek minden perc számít, ez nagyon sok várakozás. Szóval jó-jó ez a sok felfedezés, csak mikor lesz belőle valós eredmény vajon? Megérjük mi még?

Igaz, én ezzel vigasztalom magamat is, másokat is, hogy már csak az elmúlt 3-5 évben is mekkora előrehaladás van sok téren. Pl. mennyi frankó műkönnyet és zselét lehet már kapni:) Ilyenkor megnyugszom, hogy biztos másnak is kell, nem csak nekem és van miből  próbálkozni, ha valami nem jön be.

Így van ez a különféle módszerekkel is...mindenki elmondja a maga tutiját, de végül átlalában a betegek döntik el, melyiket hiszik el, melyiket próbálják ki. Ez meg ugye nehéz, mert a többségünk laikus.

Én a Nők lapjában olvastam valami újabb rákellenes és egészséges étkezésről...sajnos nem tudom a szerző nevét...valami Coy rémlik... ha érdekel valakit, utánanézek….ott azt írták, hogy nagyban hasonlít a paleo diétára….szénhidrát nuku, viszont minőség fehérje és zsírok ( omegák ) a megfelelő arányban….ez a fontos. A szénhirtátot amúgy sok helyen tabunak veszik, lányom ugye inzulinrezisztens, ő sem ehet semmi finomított cuccot és szénhidrátot is keveset.

Én lehet, hogy kipróbálom majd ezt a diétát, ha nem ehetetlen és megvehetetlen cuccokat javasol.

Mert ugye az anyagiak is szabnak határt ennek azért.

Ami még eszembe jutott….szerintem a betegségek nagy részénél igenis fontos tényező az illetőt lelkivilága, beálítottsága, hárítási és problémamegoldó mechanizmusai…a vidám, optimista emberek kevesebbet betegek és ha mégis, gyorsabban felépülnek..míg ugye – a saját példámon láttam – egy negatívabb, rosszkedvűbb ember ott is fáj, ahol amúgy nincs is semmi baj sem.

Egy időben én is folyton náthás voltam…persze stresszeltem ezerrel, meg güriztem és valahol úgy voltam vele, nem érdekel, ha feldobom a pacskert. Nah, ilyen hozzáállással fel is lehet dobni. Én azt látom, hogy szeretni kell magunkat is, nem csak másokat, és akkor sokkal könnyebben gyógyul minden és kevéssé leszünk kitéve a betolakodóknak.

Persze ez sem érvényes mindenkire, de a hozzánkállásunkkal nagyon is sokat javíthatunk saját helyzetünkön.

Olyasmi lehet ez, mint a placebo. Ha elhisszük, hogy használni fog, akkor használ is.

Én most nagy akarom hinni, hogy használni fog:)