tudom milyen érzés. sok-sok évvel ezelőtt én is megbuktam mindig, aztán a prof átengedett azzal a kedves intelemmel, hogynem akarja, hogy a kémia törje ketté a pályafutásomat eltelt több, mint 10 év, de mikor pécsen vagyok és látom az utcán mindig köszönök neki, fene jó arcmemóriája van, mert mindig előre mosolyog). de ő nem tudta, hogy a biokémia és az anatómia tanszék viszont ezt akarta. :-D