Gubcsi Lajos

Nemlétkérdés

Érdemesültél-e valamire
S ha nem, hát mennyire
Ha elejtetted a lelked
Engedd mellé üres tested
Miért volt az életed
Mellérendelt érdeked?

Mégse sírj, sivár semmi leszel
Ha könnyes türelmetlenséged
Becsapja kicsinyre nőtt lelked

A kedvem nélkül ültem
Elmerültem a jelentéktelenben
A kincsből, amiből lettem
Hová tévedtem?
Habár a Napra
Ölben hozott a Hold
Elkezdtem zokogni
S vigaszt nem kapok
Vigyázzatok
Lopok közben majd holnapot

S mit eddig megbilincseltem
Levetem rólam a személyem
Itt vagyok és a csillagok
Szórnak millió fénymagot

Ugye nem kérdezed már bénára fagyott éjszakán
Hol az Idő csoszogva éppen hogy megtalál
Miért állok ijedten a fagytól csillogó pusztán.
Hazug hangok nem köszönhetnek többé rám
Hozzád kulcsol a láthatatlan öröklétjel
S a haragom dallammá szelídül az éjjel

Lejövök érted onnan
Hol még sohase voltam
Hívsz-e valahová
Ha csalogatsz

Ezután mindig hozzám tartozol
Az utcasarkon, s fönt is valahol
Ahol egyszer már élhettem veled
Kettős képzetünkben a szerelmes eged
Ahol láttuk a fényeket, a vihar nélkülit
Simogattuk a galamb verdeső szárnyait