Az olaszok egyetlen nemzeti ünnepe június 2. a Köztársaság napja. Utolsó napunk éppen erre esett. Előző évek programjai alapján tudtuk, hogy az ilyenkor szokásos katonai-és fegyveres erők felvonulása és az ismeretlen katona koszorúzása idén is várhatóan a délelőtt programja lesz. Így a via Fori Imperiali és környéke már éjszakák óta a gyakorlatozás és egyéb előkészületek helyszíne volt. A Piazza Venezia és környéke lezárása számos busz vonalát is érintette. A légi-parádét idén Ostia fölött rendezték, így a Centro Storicoban tett ebéd körüli sétánk közben nem sokat érzékeltünk a nagy ünnepségből. De ne szaladjunk így előre, mert reggeli első vizitünk lakóhelyünkhöz közel Prátiban a Chiesa di San Gioacchino ai Prati volt.
A templom elegáns külsejével vonzza magára a tekintetet. A bejárati homlokzatán 6 vörös gránit oszlop korinthoszi oszlopfővel a 6 kontinenst ábrázoló mozaikkal, San Gioacchino hatalmas bronzszobrával és kristály-csillagokkal berakott fém kupolájával magasodik a Piazza dei Quiriti fölé. - Ez a legrégebbi fémből készült kupola.
A templomot 1898-ban avatták fel, de a díszítése 1940-ben fejeződött be 24 ország pénzügyi támogatásával. Jelenleg a keresztelőkápolna mellett 14 kápolnája van, mindegyiket arról az országról nevezték el, amelyik hozzájárult a díszítéséhez.
A szószék juharfából van, a főoltár vörös márványból készült malachit és aranyozott díszítéssel. A kupola gyönyörűséges, akár egy csillagos ég, a kiterjesztett szárnyú fehér galambbal a közepén. Körben festett színes üvegablakok.
A kápolnák és azok oltárai is gazdagon díszítettek, megtalálható a bronz, az értékes carrarai és intarziás áttört márvány, mozaikok ametiszt, malachit és lapis lazuli használatával.
A bejáratnál elhelyezett értékes rózsaszín és fehér erezetes márványoszlopokat korinthoszi oszlopfővel az orosz cár ajándékozta a templomnak.
A kápolnák a pápák és apostolok mellett az adott országra jellemző szenteket történelmi személyeket és róluk szóló legendákat is ábrázolnak, különböző stílusban és vallási kulturális megjelenítésben. A vallási szimbólumok is megjelennek a díszítésben mint a jogar a galambok,az angyalok, a kereszt.
Körbejárva a kápolnákat és nézegetve azok festményeit, freskóit megtalálom a Franciaország kápolnában Szent Margitot, és a Lengyelország kápolnában Lengyelország királynőjét Magyarországi Szent Hedviget, aki Nagy Lajos lánya, szintén itt látható egy fénykép II. János Pál pápáról is.
Tudom, hogy Rómában hihetetlenül sok legendás, és kortörténeti vagy építészeti szempontból is különleges, többnyire egységesen szépen megmunkált templombelső van. Számomra különleges ez a templom is, pedig nem a Rómában megszokott pompa jellemzi. Nem tudhatom, hogy lesz-e módom eljutni például Brazíliába vagy Argentínába, de itt betekinthettem egy kicsit az ő vallási világukba is. Mosolyogva nyugtáztam, hogy az USA kápolnából nem maradhatott el az amerikai zászló.
Természetesen nem hagyjuk ki a Piazza dei Quiritin lévő fontanellát sem körbefotózzuk kifelé jövet is.
Hamarosan elindulunk a Centro Storicoba, hogy egy szintén kevésbé népszerű/ismert templomot nézzünk meg.
Talán többen emlékeztek arra a februári könyvtárban készült fotómra. Azon az estén már nem tudtam megnézni a templomot, de ajánlásra vágytam rá. Mivel Catella ebben is engedékeny volt, most sor került rá. A könyvtár a Biblioteca san Agostino mely következő úticélunk a Chiesa Di San Agostino mellett található. (Időközben kiderítettem, hogy az 1604-ben alapított könyvtár 1100 ősi iratot közöttük számos ritkaságot őriz, és sokak szerint a legszebb könyvtárak egyike Európában. Az első nyilvános olasz/ európai könyvtár. Akit bővebben érdekel: valamint www.biblioangelica.it)
Egy kis séta után érünk a Piazza San Agostino templom hátsó bejáratához. Nem messze egy fafaragó mester ücsörög üzlete előtt, és egyik alkotásával (pinocchio) büszkén vállalja a modellkedést.
A San Agostino templomról ha említést tesznek a könyvek, csupán Caravaggio Zarándokok madonnája kapcsán teszik. Esetleg megemlítik még Raffaello Ézsaiás prófétáról készült freskóját, mely a Vatican Stancáival egyidőben készült. A Szent Ágoston püspökről elnevezett szép és egyszerű kora-reneszász latin kereszt alapú templomban találjuk édesanyja Szent Mónika zöld márványkoporsóját, valamint a híres kurtizán Fiammetta sírját, aki Cesare Borgia szeretője volt. A templomban Szent Ágoston és édesanyja életéről készült számos jelenet látható. Gyönyörű a keresztelő-kápolna mennyezeti freskója, és az angyalt formázó szenteltvíztartók, de említést érdemel még a 12 tanítvány és a 4 evangélista a kupolából, valamint az Ótestamentum női alakjai és az arkangyalok freskói. Szombat délelőtt és egyébként is ünnep lévén keresztelőket tartottak, és utána a művészien díszített Madonna del Parto szobornál mondtak imát. Az Édesanyákat segítő Szűzanya szobrának a legenda szerint csodatévő ereje van.
A templom sziesztára bezár délben, a főbejáraton távozunk, Catella a szemben lévő igényes könyvesboltnál vár.
Itt belelapozunk a kínálatba, és ahogy elnézem, bőven vásárolnánk, de szerencsére a pénztárcánk mellett a poggyász is szűkös keretet hagy, így anélkül indulunk tovább. A „lődörgés a belvárosban ” volt a következő programunk, így a Navona és környéke , és olyan helyek meglátogatása következik, melyek egyszerűen nem maradhatnak ki még sokadszorra sem. Megnézzük a zsibongó Navonát, a színes virágokat, a kiállított képeket, és egy padon pörgő kártyapartit. Végre egy hely, ahol mangó-fagyi is kapható, mely hűsítő és finom az igen csak napos délidőben. Lassan tovább haladunk a Pantheon felé, ahol megpihenünk, és kívülről szemlélődünk, a szokásosan zsúfolt téren, de mise lehet, mert az ajtó zárva van. Folytatva utunkat a Piazza Pietron megcsodáljuk az egyik kapun körbefuttatott Bougenvillea dús virágfüzérét, és a vele szemben lévő régi idők hatalmas oszlopait, majd hamarosan a Trevi-kúthoz érünk. Hogy a szokásos kis rituálénkat megtehessük különválunk, én a rendezői jobb oldalon ücsörgök, és az ott lévő kút folyó vizével frissítem arcomat, lábaimat, s persze Bonnitát is az égiek figyelmébe ajánlom ismét. Bedobom a 10 centest, bízva abban, hogy a februárihoz hasonlóan hoz pár újabb alkalmat a visszatérésre.
Innen már majdnem egyenes az utunk a nap különlegességéhez a Giardino Quirináléhoz.
A Quirinálé Róma 7 dombja közül a legmagasabb, a háború istenéről kapta nevét. Ezen a dombon épültek a 16. századtól gazdag családok Palazzoi a korábbi szőlőskertek helyén. A Quirinálé Palota valaha Pápai nyári székhely volt, 1574-től kezdték használni, 1870-től Olaszország királyai használták, a köztársaság kikiáltása óta pedig ez az államelnöki rezidencia. A jelenlegi Elnöki Palota kertje az aktuálisan ott élők nyugalmát, meditatív elvonulását kikapcsolódását szolgálta, és az idők folyamán az adott lakók igényei szerint változott.
Egy évben egyszer, kizárólag a Köztársaság napján nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt, és mi éppen ott voltunk, de előre tájékozódtunk. Vagyis Catella átküldött egy tavalyi Róma- programismertetőt, és abban fedeztem fel, hogy szokásosan nyitva van június 2-án, így gyorsan írtam vissza, hogy stipi-stopi, ezt mi idén megnézzük. :)
