Sziasztok!

Kriszta vagyok. Ismételten részt vettem egy csodálatos hat napos versenyen. Köszönet minden rendezőnek az áldozatkész munkájáért! Felkészülésem jobb volt, mint az előző évben. A túrák többszörösét csináltam, főleg a Börzsönyben a férjemmel együtt. A Börzsöny túrák többsége minimum 40 km-es volt, általában 2000 m szinttel. Jónéhány teljesítménytúrát is csináltunk. Egyéb "nem szeretem" futásokon is részt vettem, pl. Vár a hármas, Balboa kör, -mindent a cél érdekében. Télen különösen sok nehéz túrát csináltunk. Még néhány nehezebb teljesítménytúrát felsorolnék: Piros 85, Iszinik 100, Magas Börzsöny, Mátrabérc. Az előzetes beharangozás alapján nagynevű ellenfelekre számítottam. Férjem szerint a 30-30-30 % mellett nekem is volt 10% esélyem győzni. Sajnos az egyik futónő sérülés miatt nem jött el, a másik gyomorfájás miatt kiállt a versenyből, így az olasz Monicával meccseltünk. Monica sokat pihent, de amikor kint volt a pályán, akkor sokkal gyorsabban futott mint én, és ez sokkoló volt. Monicának pedig az én szívósságommal, kitartásommal kellett megküzdenie. Valószínűleg az összes versenyző közül én voltam a legtöbbet a pályán. Célom a 700 km elérése volt, ez egyben azt is jelenti, hogy a 691 km-es országos csúcsot meg szerettem volna dönteni. Az első 24 órában 148 km-t futottam. A másodikban 114-et, 3. nap 106 km-t, aztán 115, 115 km-t , utolsó nap 112 km-t. Az első három napban nagyon meleg volt és nagyon tűzött a nap (szerencsére csak a nappali világban). Szombaton este érkezett meg a hidegfront szélviharral, esővel, és ettől kezdve hideg volt. Ez a futást inkább segítette. Az első 48 órában talán csak 1,5 órát aludtam. Utána kb. 1-1,5 órákat aludtam egy 24 órás etapon belül. Becsúszott még 1-2 félórás alvás is.  A futás hangulata a tavalyihoz hasonlóan nagyon jó volt. Sokat tudtam beszélgetni, nevetni társaimmal. Sajnos csak azokkal a külföldi futókkal tudtam beszélgetni, akik tudtak németül. Egy ilyen verseny alatt nagyon sok sötét alagút és jókedélyű állapot váltogatja egymást. Egy ilyen sötét alagútban mindene fáj az embernek, és letört állapotban van. És amikor ebből kilép az ember a napfényre,  akkor minden nagyon szép és jó. Hálistennek a tavalyihoz hasonlóan idén sem voltak gyomorpanaszaim, végig jó volt az étvágyam. Párhuzamosan zajlott a 48 órás futás és örülök, hogy Lajkó Csabának sikerült 350 km-es távot teljesítenie, amihez a biztató szavaimmal én is hozzájárulhattam. Év elején beszélgetüünk Bozó Palival, aki elégedetlen volt tavalyi remek teljesítményével, tervének megfelelően idén azt túl is szárnyalta. Nagyjából sikerült a 24 órára lebontott km számot tartanom. A legnagyobb kínlódást a futás során a talpfájás okozta. Leragasztottam, igazgattam lábamat, többféle cipőt vettem fel. Néha eltűnt a fájdalom, és aztán újult erővel rámtört. Ez a futás főleg a szeretetről szól, és ez abban nyilvánul meg, hogy futótársaimat biztatom, egymásra rámosolygunk, noha nem beszélünk egymás nyelvén. Ahogy Wolfgang  barátunk mondta, aki a versenyt megnyerte, hogy futni szívvel kell. Költőien fejezte ki magát, és látszott a futás iránti óriási  lelkesedése. Az ultrafutásban az is szép, hogy 55 éves kor fölött is még lehet világraszóló eredményt  elérni.  A verseny nyomonkövetése ezzel az új táblázattal sokkal könnyebb volt, rögtön lehetett tudni, hogy hogy áll a versenyben az ember, ez áttekinthető volt. A versenyző nevére kattintva az össes köre és a teljesítés grafikonja is látható volt.  Köszönöm  Bérces Editnek a verseny előtt írt biztató szavait, látogatását, a segítségét, és nagyon örült, hogy megdöntöttem a csúcsát. Hálás köszönet érte, nagyon jó lélek.  Ha lehetséges, jövőre is szeretnék elmenni erre a versenyre.