T100

 

Még frissiben írtam egy inkább "kívülállóknak" szánt beszámolót az EO-ra, de van pár megtapasztalás, ami inkább ide kívánkozik.

 

A T100-as célom az idén az volt, hogy legyen egy jó hosszú sportmozgásom, és amennyire csak lehet, végig aerob tartományban. Talán még fontosabb volt, hogy ez a nap inkább építsen, mintsem romboljon. Na és persze az élmény. Ennek megfelelően a cél a szintidőn belüli biztonságos beérkezés volt. (Hogy ez miért alakult így az idén, annak oka van, de offtopic, nem untatok itt vele senkit.)

 

Utólag beszélgetve meg olvasva meglepő volt a számomra, milyen sokan megborultak szombaton. Nekem semmi ilyen problémám nem volt, se a gyomrommal, se a közérzetemmel. A kutya tényleg ott lehet elásva, hogy a pulzusomat végig igyekeztem 135-155 között tartani (AeT:155), nem is engedtem efölé még az emelkedőkön se, s nem izgatott ha gyökkettővel haladva sorra lemaradtam a többiektől. Igaz az is, hogy nem is éreztem olyan jól az emelkedőket, mint szoktam, nem éreztem magamat "harapósnak" a kapaszkodásokban. Lehet hogy a kevesebb futóedzés miatt, de lehet hogy egyszerűen azért, mert nem pörögtem eléggé fel? Vagy csak a meleg? A visszafogottan megtett emelkedők viszont nem segítettek abban, hogy utána a lejtőkön könnyebb legyen elindulni, az izmaim ugyanúgy beálltak, mint máskor, s tanulhattam újra futni. Leginkább Prédi után, pedig még nyújtottam is egy kicsit odafönt.

 

A pontoknál mindenütt izot ittam, legalább két pohárral, féltávtól higított kólát is. Banánt és sajtot ettem, kivéve ha éppen nem volt, meg egy kis mazsolát, meg persze a Rigóban zöldséglevest :). PBJ-n aztán sör, oliva is befigyelt :). Lehet hogy erősebb iramnál kicsinál ez a menü, de így teljesen rendben voltam vele. A hosszabb szakaszokon Mabaker szelet és a vége felé két gél kellett még, és folyamatos szopogatás a tartályban levő vízből. Amúgy a sajtról a jobbik agyam mindig lebeszélt, hogy az nehéz, amíg egyszer a LUT-on egy jóféle mászás tetején egy kutyás :) spori meg nem kínált friss parmezánkockákkal, na hát azóta a bal féltekém is beleszól a vitába :).

 

Jó nagy sildes sapkát vettem, forgattam is rendesen, de leginkább árnyékban lekaptam, napon feltettem. Minden kútnál bevizeztem, igaza van carlosnak, eleinte bántam hogy nem könnyebb sapkát választottam, de rájöttem, hogy ez a vastagabb jó sokáig tartja a vizet. És a karomat meg az arcomat is hűtöttem a csap alatt, a fejemet tán csak egyszer dugtam be a víz alá, mert nem akartam hogy a hátamon csorogjon a víz, féltem hogy kidörzsöl a póló meg a nadrág. Mondjuk így is kidörzsölt a zsák, mert bár jó szellős volt a pólóm, cserébe lyuggatott a háta, 75-nél le is cseréltem.

 

A legfőbb gondot most is a technikás lejtők okozták, főleg Csikóváralja előtt, a Kevélyről meg a Köves-bércről lefele. Fáradt izmok, romló koordináció, egyre fájósabb láb a cipőben, no meg az óvatoskodás. Ha nagy leszek ;), majd ebben szeretnék javulni.

 

Viszont az aznap esti robotos mozgáson meg az átvonuló izomlázon kívül semmi negatívum, sőt, a bibis térdem jobban érzi magát most, mint egy héttel ezelőtt. Ja, kimaradt, hogy Ildikó kineziotape-pel állított egy kicsit a rossz lábamon, tán az is jól jött, bár a szalag egy része 15 km után leizzadt rólam, de ami maradt, az kitartott.

 

Na, hát se füle se farka, de a lényeg amúgy is csak annyi, hogy jó volt :).

 

(kedves zindex, nem szúrtál ki velem, ctrl-c meg ctrl-v a barátaim, nem úgy mint te, kis tével)