T100 2012

Qrva cementpor, gondoltam szerda délután a háztáji hobbibetonozás közben, már megint kapar. Sör. Még kapar. Még sör. Bakker, csak bekaptam* én is. Három napom van kikúrálni. A hagyományostól (fokhagyma, pálinka, forralt bor) haladok az ezoterikusig (homeopátia, ráolvasás), nem jön ki igazán, de nem is hagy el. A meteorológia is bíztató, 2010-es körülményeket ígér.Péntek délután összepakolok. Úgy tervezem, hogy az első szakaszban (a Rigóig) még csak meleg lesz, az ajándék körön már eshet is, a végén pedig bármi lehet, tehát az elején víz és só kell, a közepén esőkabát, a végén meg száraz felső és fogvédő. Minden extra ráfér egy A4-es lapra, bízok benne, hogy a depózacsi is lesz ekkora.
Pár perces alvás után még sötétben indulok el. Álmos vagyok, kortyolgatom a zsályás, bodzás zöldteámat. Rajt előtt a szokásos rutin, nevezés, átöltözés, zsírzás, ismerősök, miegymás. Várom a startot, tudom, hogy minden bajom eltűnik egyből.

A Zsíros-hegy után összeverődünk Seek-kel, hasonló a tempónk, Klastrompusztáig együtt megyünk, aztán a nyeregben ellép. Meleg van, de gyanítom, hogy a lassulásom inkább a bujkáló takonykór miatt lehet, erre utal, hogy a gyomrom sem az igazi, pedig az legendásan erős. Bele-belegyaloglok ott is, ahol tavaly futva is ment. Dobogókőröl lefelé kicsit jobb az árnyék miatt, de Dömös után eszembe nem jut, hogy az aszfalton egy métert is fussak. A forrásnál fellépek a sziklákon, majd be is görcsöl jobb combom. Nem állok meg, menet közben próbálom masszírozni, kilazítani. Hoztam magammal magnéziumot, itt az ideje bevenni. Elmúlik. Szeretem ezt a részt, szép is, meg jó néhány sporit be lehet itt fogni. Ez most is így van. A csúcsról lefelé próbálom megnyomni, jó lenne az előnyt meg is tartani. Gyomrom még mindig nem az igaz, tépek néhány fiatal csalánhajtást, elrágom, hiszen fűben-fában orvosság, de igazából már a nem túl messzi levesben bízok.

Erős félóra csúszással érek a Rigóba, tudom, hogy a tervezett 14 óra már nem lesz meg. Átkapcsolok versenyzőből teljesítő üzemmódba. Ráérősen frissítek, megtöltöm az ivózsákot és berakom az esőkabátot mert öt óra környékére várható a front érkezése, tehát még bőven az ajándék körön. A patakvölgyben már kicsit hűvösebb van, igaz már erősen a délutánban vagyunk. Erőre kaptam a Rigóban, nem túl gyors tempóban, de mégiscsak futva haladok. A gyomrom feszül, ezt ki kell koplalni. Visegrádon nem is eszek, csak kólát és vizet iszok, a parkolóig elégnek kell lennie. A Kálváriára érve már erős a szél, a levegő is érezhetően hűl, jól esik. A parkolóban iszok, majd fel az aszfalton, közben az eső is nekikezd, bár csak mutatóba. A Rigó előtt ér utol egy páros, addig teljesen egyedül megyek.

A koplalás bevált, bedöntök két levest, némi gyümölcsöt, sós vizet töltök a zsákba. Beteszem a GPS-t is, eddig még mindig eltévedtem a Kevélyről lefelé, idén nem akarok. Száraz felső föl, esőkabát derékra, fejlámpa csuklóra, hajrá. Átkelek a patakon, itt most az előrejelzés szerint sárfolyamnak kéne lennie, elmarad a visszavágó.A Lajosforrásnál két futót látok meg előttem. A dózerút tetejétől lefelé  futó szakaszt nem szeretem, teli van kövekkel, nem jó beléjük rúgni. Cipőm orra a nagylábujjaim körmét töri, nem igyekszem, lassan csorgok lefelé, ketten is elhagynak. Csikóváralján már éjszakai a sötétség. Leveszem a zsákot, benne a poharam, iszok, eszek is keveset. Indulás előtt kérem a zsákom, a pontőr kedvesen közli, hogy már a hátamon van... Vigyorogva indulok a többiek után. A jó hangulatom testemre is hat, egyre erősebb vagyok. Várom a Kevélyt, felfelé jó szoktam lenni. Három sporit hagyok el még az aljában, vissza-visszanézek lámpájukat keresve. A jelölés kiváló, esélyem nincs elkavarni, már Pilisborosjenőn vagyok. Az erdőbe érve elcsoffadt futót érek be, nincs jól mondja, de nem kér segítséget. Az utolsó frissítőn sörrel kínálnak, de kólát kérek, hogy ne büfögjek. Ez egy modernkori zen-koan is lehetne, érdekel a megfejtése. Innen még két sporttársat sikerül kikerülnöm a téglagyárig. Az utolsó hegyen már tombol a szél, törött ágak zaját hallom körülöttem. Tempósan haladok, mostmár senki nem érhet utol. Majd aszfalt, zebra, iskola és a cél. És a szervezőknek oly kedves gondolat: jövőre 14 óra alatt!


*Kistérségi, fosós-hányós, lázas gégegyulladásba torkolló közösségi élménymegosztás. Hétfőn aztán nálam is kitört takonyvulkán formájában. Még feküdnöm is kellett.

Videjó: