Terep Százasnak indult, 75 lett belőle...:(

Tavaly októberben kóstoltam bele először 65-nél hosszabb távokba, mindjárt kettőbe (Less Nándor 75, P85). Arra hamar rájöttem, hogy nem ezek az erősségeim, hanem a rövidebbek, de azért különösebb nehézség nélkül megcsináltam mindkettőt. Idén úgy döntöttem, hogy harmadik hosszú versenyként a Terep Százzal is megpróbálkozom.

A várható meleg és a közelgő front nem voltak túl jó előjelek, mindkettőre érzékeny vagyok. Ráadásul a szállásomon valami ifjúsági találkozó volt, hajnal ötig ment az őrjöngés. Így aztán alvás sem sok volt. Időtervvel nem készültem, csak az első felére. Tavaly 5:07 alatt tettem meg az Ötvenest, úgy gondoltam, most 6 óra körül megtenni ugyanezt nem lesz erős kezdés. Nem is volt az, a Szentfa-kápolnáig rendben volt minden. Könnyed, beszélgetős tempóban haladtam, futottam együtt Zoncsival, megismerkedtem ef zé-vel. Ef zé-vel majdnem a Vadálló tetejéig együtt haladtunk. Egyre melegebb volt, és egyre többször kellett megpihennem néhány pillanatra. A teteje előtt kevéssel aztán olyan rosszullét tört rám, amit még soha nem éreztem. Szapora szívdobogás, minden erő kiment belőlem, és úgy éreztem , rögtön elájulok. Ismétlem, soha nem jártam még így, ezért igencsak megijedtem. Itt még árnyék sem volt, pedig nagyon vágytam volna rá. Szorult helyzetemből Zoncsi és barátnője, Ildikó mentettek ki, megitattak és javasolták, feküdjek le. Le is feküdtem a porba, mivel itt nem volt más...Ezután a rosszullét amilyen gyorsan jött, úgy el is múlt. Üldögéltem még egy kicsit, aztán a hamarosan felérkező D. Zsófival haladtam tovább a Prédi felé. Egyértelmű volt számomra, hogy a Kisrigóig ki kell bírnom, ott pedig befejeznem a versenyt, annyira riasztó volt ez az egész. Zsófi sem volt túl jó passzban, ő is ki akart szállni. Be is értünk a Rigóba, talán 6:30 körüli idővel. Itt közöltem a rendezőkkel a döntésemet, akik nem nagyon akarták tudomásul venni, hiszen találkozhattak már jónéhány hasonló esettel. Egyél, igyál, aztán majd máshogy látod - mondták. Leves, frissítés - egészen rendbejöttem félóra alatt. Zsófi továbbra is fel akarta adni, de aztán néhány utánunk érkező unszolására végül úgy döntöttünk Zsófival, hogy kimegyünk a Visegrádi hurokra, aztán meglátjuk. Itt még nem jártam, tetszett a Visegrádig tartó szakasz a sok patakátkeléssel (de főleg az, hogy kevés emelkedő volt benne:). A gondok a fellegvár felé tartó kaptatón kezdek újra előjönni, a gyomrom nem volt túl jó, összevissza frissítettem, de igazán nem kívántam semmit. Végül félrevonultam egy "technikai szünetre" a bokrok közé, de Zsófi közben visszanyerte motivációját, és el is húzott. A hátralevő 15-öt egyedül tettem meg, és ez már korántsem tetszett annyira. Közben volt egy párszáz méteres elkavarásom, pedig Pepe oda is írta az ominózus részt ábrázoló képre, hogy "Figyelős!". Sajnos ekkor a figyelem már nem volt ez erősségem...A front 17-17:30 közül érkezett gyenge esővel, erősödő széllel ( megjegyzem, a freemeteo előrejelzését senki nem említette az elmúlt napokban, pedig ott már néhány napja enyhe esővel és 17 óra körülre jelezték a front érkezését. Már többször is bejött a prognózisuk, érdemes nézni).

10:30 körüli idővel értem vissza a Rigóba, egyre nehezebb légzéssel is küszködve. Felvettem a melegebb ruháimat, de hamarosan ezek semmit sem értek. Olyan erős hidegrázás és lázas állapot kapott el, hogy létezni alig bírtam, nemhogy továbbmenni. Bejelentettem, hogy vége. Köszönet Gankinak, Emesének és a többieknek, hogy segítségemre voltak ezekben a nehéz percekben. Végül Mariann vitt vissza a rajtba, neki is nagy köszönet ezért. Az autóban már jobban éreztem magam, a Klébiben jólesett a gulyás. Lúdtalp doki (grat, nagyot ment!) terheléses EKG-t javasolt, ami 9 év futás után valóban nem ártana...

Ma visszagondolva az egészre, jól döntöttem, hogy abbahagyom, az egészségemet kockáztatni ne igazán érte volna meg. Már nagy merészség volt 50 után kimenni is, hiszen nem szimpla fáradtságról volt szó, hanem több intő jel sorozatáról.

Gratulálok mindenkinek, aki részt vett a versenyen, különösen azoknak, akik nagy küzdelmek árán végig is mentek! (Lord kutyának is:)