T 100

 

Már tavaly tudtam, idén szükségem lesz a Terep 100 futóverseny teljesítésére, amely nagy lépcsőfok az UTMB 167 kilométere felé, mentálisan és fizikálisan. Néhány hete, már tudtam, Lord kutyával szeretnék nekivágni a versenynek, ami sok időt vesz el majd, de annál több örömet ad. Előre lebeszéltem a főrendezővel hogy vihetem és enni is adhatok neki, hiszen az evés, ivás Lordnál is fontos tényező ilyen hosszú távon. Ezúton is köszönöm Csanyának a kutyás lehetőséget! Csapó András barátom vitt minket a rajtba, jelentősen megkönnyítve a dolgunkat.

 

A rajtnak helyet adó iskolában megejtettük a rajtszám átvételét, a depó leadását, pár üdvözlést és már el is dördült a rajt. Lordnak sikerült szem elöl tévesztenie, de a rendezők és a futótársak útbaigazították családunk kedvencét. Elnézést kérek azoktól, akiket egyetlen pillanatra is zavart futás közben Lord vagy Lütyő, Radnai Zoli kutyája. Nálunk abszolút családtag és nagy csapatjátékos, de erről később. Az első ellenőrzőpont, Zsíros-hegy (7,9km) előtt, sikerült egy szépet zakóznom, de szerencsére nem lett komolyabb következménye. Ittunk és indultunk is tovább.

 

Lefelé néhol kicsit nagyobb tempót diktáltam a kelleténél, amit meg is éreztem az oldalamban, így a menet közbeni regenerálódás miatt, vissza kellett vennem a tempóból. Nagyszünet és be is értünk Piliscsabára, (17,2km), ide volt az egyetlen időterv, két óra, amit egyetlen perc difivel sikerült is hozni. Innentől minden ponton ettünk is. Popo és András itt még a nyomomban volt, de elindulva a faluból lassan elmaradtak.

 

Kicsit homokos úton hagytuk el a falut és érkeztünk meg Piliscsévre. Kicsit erőszakkal, de a nagy melegben fogtam Lordot és benyomtam a fejét a csapok alá. A kutya csak a száján át párologtat, így muszáj hűteni kicsit. Megkezdtük az emelkedést Klastrompuszta felé (26,4). Felfelé megelőztük Gusztos Petit, akit mindenki a rózsaszín segédeszközzel szekált ezen a napon. :) Lütyő kutyust néha le kellett szabályozni, mert energiatúltengése volt és még szórakozni is volt kedve útközben. :)

 

A pontot elhagyva kemény emelkedésbe kezdtünk, ezt inkább sétálós szakasznak terveztem és nem is lett másképp. Kisegítettem Orsós Szabit egy zselével, akinek jelezném, minimum hattal jön érte még, mert feladta a versenyt! :) Felértünk Dobogókőre, (33,1km). Szintidővel kellemesen álltunk, így a kedvünk is jó volt. Néhány ponton féltek a kutyáktól, de sem Zolinak, sem Nekem nem jutna eszünkbe elhozni, ha szemernyi kétely is felmerülne velük szemben. Ezúton is köszönjük az elviselésüket!

 

Lefelé a Piros 85 útvonalával szemben haladtunk. Oldalt a bokám felett húzódott a bal lábam, de hamar kiderült, a nadrág nyomta el, amit kiigazítva rendbe is jött azonnal. Nem is gondolná az ember, mennyire nehéz lefelé menni. Az egyik villanypásztorban lehetett áram, mert szétfeszítettem Lordnak egy átbújásra, de amikor hozzáért vonyított egy picit. Bő öt óra alatt értünk Dömösre (40,6km). Ha nem is azért, mert nem volt másik, de megbecsülésképp, Lord az első UTMB poharamból ivott a pontokon, de Lütyő sem veti meg ezt a poharat. :)

 

Prédikálószékre felfelé már nem voltam vidám, csak baktattunk fel és le is kellett ülni pár percet a tetején. Lefelé csorogva kicsit csaltunk páran, mert egy ismeretlen jótevő Coca-Colával kínált minket és gyarló módon elfogadtunk pár kortyot. :) Hét óra körüli idővel érkeztünk meg Pilisszentlászlóra (51,8km). Néhány percet eltöltöttünk frissítéssel, amiben nagy szerepe volt az alkoholmentes sörnek, csak ajánlani tudom futás közben. Nagy holtidőszak következett innen. Lord fáradt volt, amit egy-egy lefekvéssel jelzett nekem.

 

Kiindultunk az ajándékkörre, ami bő huszonhárom kilométer. Rengeteg patakátkelés jött, ahol a két kutya bőven meg tudott fürdeni és az idő is hűvösebbre fordult, így szinte teljesen regenerálódtak. Séta és kocogás váltogatták egymást Visegrádig (60,3km), ahonnan felhívtam Hugit és referáltam a kutyáról. Ha Én nem mennék haza, nem lenne nagy gond, de Lord hiánya szembetűnő lenne. :)

 

Felfelé indultunk, Zoli és Lütyő lemaradt kicsit, de utolértük Komlósi Zolit, aki szinte a célig társunk lett. Lorddal hamar megkedvelték egymást. :) Jelentősen gyorsabban gyalogoltam mint Ő, így általában mi vezettük a kétszemélyes sort. Amikor túlságosan lemaradt, Lord megfogta a kezemet és húzott vissza, vagy éppen elém lépett és jelezte, VÁRJUK MEG, hiszen Ő is „csapattag”. :) Lűtyő néha utolért, majd vissza a gazdihoz és ezt sokszor tette meg útközben. Így tudtuk, nincsenek messze tőlünk. Kerek tizenegy óra alatt értünk vissza Pilisszentlászlóra (75km). A leves megszerelte a gyomrom, amivel órák óta gondjaim voltak. Lordot nagyon kedvesen látták el a rendezők, nem győzöm megköszönni! :) Enni és inni adtak neki, simogatták, sőt még a célba is beszállították volna. :) Persze nagyon fáradt volt, de tudtam, ha indulok, nem lehet majd visszafogni sem. Míg szöszmögtünk, behozta Lütyő Zolit. :) Máthé Zolit is láttuk kiindulni, akiről azt hittem el sem indult. :)

 

Jött pár kellemes méter mielőtt mászni kezdtünk volna. Zoli ZIPVIT zselékkel kínált útközben, új íz volt, így nagyon jólesett. Lajosforrástól jött egy kis lejtő, ahol megléptem, a HOKA vitt lefelé. Most sem győzöm dicsérni! Kicsit újítottam és egy keresztben elvágott Salomon talpbetét hátsó felét helyeztem bele, az eredeti betét alá. Hihetetlenül bejött, ugyanis az a kis nyomás megszűnt, ami előtte kellemetlenséget okozott. Egy nagyszünetnyi megállással is előbb értünk le a Csikóváralja (84,2km) pontra mint a másik két Zoli. Innen két Zolival sikerült mennem. Komlósi Zolit barátai kísérték, akiknek bíztatása rám is pozitív hatással volt.

 

A Csobánka felé menő műúton sem vettem elő a pórázt, Lord a szél „parancsra” nagyon szépen jött az út szélén. Innen kapcsoltunk lámpát és másztunk fel a Kevély-nyeregbe, majd onnan ereszkedtünk Pilisborosjenő felé. Elkavartunk kicsit, de elég jól irányba tudtuk helyezni magunkat és az utolsó frissítő, Pilisborosjenő (93,2km) előtt, utolértük a harmadik Zolit. MedveGyu és a többi segítő, saját frissítőkkel is kedveskedtek, amiből a vajas kenyérnek nagy sikere volt.

 

Az utolsó emelkedőn már nem volt kedvem sietni, de a négy emberből valaki mindig húz, így mégsem volt túl lassú a menet. Lord itt már jelezte, nem akar menni, meg akart állítani. :) Tudtam nincs sok, így bíztattam. Az emelkedő tetejére érve, láttam hogy meglehet a tizenöt és fél óra, így futásra bíztattam a Zolikat, de Komlósi és Máthé már nem jött velünk a lejtőn. A házak közé érve azért Máthé Zoli mégis utolért, így együtt csaptuk át a képzeletbeli célszalagot. Nagy érzés hogy Lord Terep 100 kutya lett, hisz Ő az én futásaimon nevelkedett. Együtt edzünk amikor csak tudunk. Ilyenkor mindig azt mondom neki simogatás közben: Ügyes vagy és jó futó! :) Hiszem hogy a kommunikáció jelentős részét érti, mert mindig azonos szavakat használok. :)

 

Sajnos Csapó András pár pillanattal kicsúszott a szintidőből, így nem ismerték el a teljesítését. :( Remélem jövőre visszavág! :)

 

Köszönöm a sok-sok segítő munkáját és a rendezést! :)