Sziasztok!

 

Nagyon meglepődtem és egyben örültem is, hogy van egy igazán pezsgő, élő fórum maine coon cicákról!

Nekem egy piszok rossz 8.5 hetes "kis" kandúrom van, Misi :)

Két problémám van vele.

Nagyon fiatalon, már 6 hetesen került hozzám, ne kérdezzétek miért, én már a 3. gazdája vagyok, szegénynek elég nehezen kezdődött az élete... de most már jó kezekben van, innen nem megy, nem mehet sehová :)

Szóval mióta nálam van, vagyis lassan 2.5 hete hasmenése van. Az első két napban ezt annak tulajdonítottam, hogy ici-pici még, megviseli az új környezet, új gazdi, még ha ez nem is látszik rajta. Aztán elkezdtem nagyon aggódni, így voltunk állatorvosnál. Szerinte túletettem, ezért a tanácsa a következő volt (engem személy szerint letaglózott):
- napi 1/3 alutasakos junior nedves táp (azaz 33 gramm!)

- egyáltalán nem adhatok neki száraztápot

- és egy gyógyszer, ami majd segít.

Nos hát ebből az 1/3 alutasakosat nem bírtam megtartani, mert az akkor 70 dekás macska kimondhatatlanul éhes volt, hallatszott, ahogy korog a gyomra, a szívem megszakadt érte. Utólag kiderült, a "gyógyszer" is csak probiotikum volt, ezért másik orvoshoz fordultam.

Ott bőrön keresztül felszívódó féregtelenítőt kapott, valamint egy pasztát, amit 4 napon át kellett vele etetni, de a helyzet továbbra sem javult.

Így jutunk el a mai napig, holnapra van időpontunk egy állatklinikára.

Nem vagyok tudós, csak alap szinten vagyok cicaismerő (12 évig volt egy fókabarna sziámi cicám), de szerintem allergiás valamilyen ételre, hiszen fejlődik, ma már 1.1 kiló, játékosabb, mint azt valaha egy cicáról képzeltem volna, energetikus, jó hangulatú. Emellett eszik, rengeteget iszik, tehát tulajdonképpen semmi nem vehető észre, csak hogy napi több alkalommal is laza a széklete. Ti mit gondoltok, találkozott már valamelyikőtök ilyen problémával? És ha valóban allergiás, akkor hogy lehet megállapítani, hogy tényleg az?

Van székletvevő készletem, bár az orvos nem mondta, legyek felkészült és vigyek rögtön azt is?

A másik probléma nem annyira aggasztó, de azért néha zavaró. Kisfiam harap. De nem akárhogy, hanem úgy istenigazából. Ha rájön az ötperc, ami óránként negyed órára elő is jön, akkor annyira felhergeli magát, hogy lazán neked ugrik. Úgy elkapja a karom, hogy családom szerint olyan, mint amikor egy kutya ki akar csontozni :) Persze ez néha vicces, de többségében nagyon fáj és már szinte nem is lehet úgy játszani vele, hogy ne akarjon agyonharapni. Nem akarom, hogy felnőtt korára is megmaradjon ez a szokása, mert egy 8-12 kilós macska tartok tőle, hogy jóval nagyobbat tud majd harapni, mint most. Hogyan tudnám erről lenevelni? Próbálkozom az orrpöcköléssel, de szinte kiröhög, valamint próbálom az álla alá feszíteni az ujjam, de ritka harcias lény :)

Előre is köszönöm mind a két témában a segítségeteket!