Uborkaszezon van itt a fórumon, akkor hát bedobok egy gyors beszámolót.

 

Nyerges 40 - terepmaraton

 

Amíg a T. terepfutó társadalom egyik része a Gerecse déli oldalán rótta a kilométereket vagy frissítette a túrázókat, addig a hegység északi részén is lezajlott egy 20/40-es teljesítménytúra, amire egy hirtelen ötlettől vezérelve a szervezők rátettek egy terepfutóversenyt is. (Itt most nem mennék bele a futóverseny kvalifikációs kérdéseibe. :)

Míg a túrákon - főként a 20 km-esen - az 1000 főt is elérte a ltészám, futó verzióban összesen kb. 10-en indultunk. Egy ismerős arcot fedeztem fel a rajt előtt, a TDG magyar hősével, Fridmannal sikerült futólag megismerkednem.

A pálya jónak igérkezett, kb. 42 km 1100 körüli szinttel, de a meleg miatt aggódtunk egy kicsit. Én ugyancsak nem tudtam, 6 nappal a MBT után miközben a 2. emeltre felgyaloglás közben is ki-kifulladtam, értelmes-e ekkorát futnom. De nagyon laza fun-runt terveztünk kedvesemmel, nagyon nem vaciláltam a dolgon.

A terep tényleg nagyon jó volt, kellemesen futható, enyhe emlkedők, enyhe lejtők, enyhet adó erdők. A szervezők szerintem odatették magukat. Ritkás volt persze a frisítés, de ott volt víz bőven, amire a legnagyobb szükségünk volt. Féltáv körül, ahol együtt futottunk pár km-en a Gerecse 50 mezőnyével, ott csoki-izó-banán frissítőpont volt. Persze minden 2. G50-es feljött apontra a kifeszített Nyergeses molinó ellenére, szegényeket sajnáltam a plusz 10 méterért. :)

A hőség aztán kezdett nagyon felemészteni bennünket. Ezt enyhítendő Pusztamaróton betoltunk 1-1 pohár sört, az mintegy 10 percig segített. Sajna csak rajtam volt puttony, és a 1,5 l-es kapacitás kettőnknek nagyon kevés volt. Ildikó olyan 30-nál meg is szédült, onnan erősen belassultunk. Az addigi kocogós-kacagós tempóhoz képest is. :)

Péliföldszentkereszten volt aztán habzsi-dőzsi, zsíroskenyér sok sóval, asványvíz. Onnan még keserves, napnak kitett kilométerek jöttek, ráadásul itt a 20-as táv 900 fős mezőnyét is kerülgetni kellett.

Végül bőven 5 óra fölött csaptunk a célba, de ezt a kutya se bánta. Kaptunk kajajegyet, 1 szelet pizzára is vendégül láttak minket (sőt, minden túrázót) a rendezők. Mindezt 800 Ft-ért.

A verseny után meg a helyi ismeretséget kihasználva a nyergesújfalui pincesoron csaptuk el az út porát. Ki fröccsel, ki szódával. (Én persze sajnos az utóbbival. :-| )

 

Hazaindulás előtt megköszöntem a szervezőknek a napot. Mondták, hogy nem lehet tudni, lesz-e a futóversenynek jövője. De ha lesz, remélem, a következő alkalommal nagyobb létszámmal leszünk ott, mert a pálya, a környezet megérdemli, nem beszélve a lelkes szervező csapatról!