Vérteskozma 30
Tegnap a Vértesben gyűrkőztem neki az első 30km feletti távomnak. Már két hete is eddigi határaimat feszegettem egy 27kmes körrel, de ezt a környékbeli dombokon futottam. Ezt kiválóan megfutottam, kb 400m szinttel és optimistán tekintettem a jövőbe. Sejtettem azonban hogy a kiírásban előírányzott 900m szint több problémát fog okozni. Ezért szombaton (szintén először) elmentem egy Balboa körre. Ezen az útvonalon már rengetegszer mentem MTBvel, úgyhogy kíváncsian vártam mit nyújt majd két lábon. A vége 2:27 lett, de nagyon elkészültem, a szintek meggyötörtek rendesen. Beállt, elnehezült lábakkal vergődtem be Fenyőgyöngyére és remélni sem mertem 3 órán belüli eredményt, így meg is lepődtem a 2:27-et látva. Ahá! Ezek szerint azért nem csak én gyalogolok sokat:). Ez a kör teszt volt Becca-nak, a kutyámnak is de ő teljesen simán vette és így kvalifikálta magát a Vértesbe is:) Teszteltem itt az új háti/ivózsákot, működött, ha szívtam akkor jött a lé és befért a kutya kulacsa is és nem zavart futás közben.
A Vérteskozma30 előtti napokban próbáltam sokat nyújtani (egyébként nem szoktam - rossz dolog tudom) hátha ez segít majd az emelkedőkön. Korán indultam, hogy minél kevesebbet kelljen a melegben senyvedni. 7:42kor rajtoltunk. Az elején visszafogtam magam, nem engedtem elszállni a pulzust, sétálgattam sokat. Várgesztesig (10km) minden rendben ment szépen tartottam az ütemet, élveztem a lefeléket, jól haladtam. A faluban már eléggé sütött a nap, Becca a helyi kutyákat inzultálta, de azért már nem akkora lelkesedéssel mint általában. A Mátyáskúthoz (13km) érve már kezdtem érezni halványan a lábamban a kezdődő nehézkedést. Innen már ismerős úton haladtam, nemsokára rátértem a VTM útvonalára, csak ellenkező irányból. A VTM elágazóig felmászni már nagyon nem esett jól, egyre fokozódott az izmok beállása. Még előtte lenyomtam egy házi energiaitalt (tea+méz+só) meg már egy ideje eszegettem a gumimacikat amik melegben jól tömbösödnek így izgalmas a megfelelő méretű adagot kitépni a kupacból. A nehézkedés azonban fokozódott. Fent a Körtvélyes egyenesében egy bringással mentem, jó volt dumálni, ez a szakasz pszichésen elég hosszú így jól jött a társaság, meg a tempó is kicsit feljebb ment. A GEO toronyból egyedül indultam már tovább a piros háromszögön, ezen ereszkedtem a Farkastorokig. Lent a völgyben ismét a VTM nyomán kellett haladni visszafelé. Nagyon meleg volt, konkrétan a napon futás +10-et dobott a pulzusomon. Becca is árnyéktól árnyákig haladt. Szenvedős volt már futni (23km) a legkisebb emelkedőn is sétára váltottam, utána meg alig bírtam az ólomlábaim újra futásra bírni. Az utolsó EP-n nem volt szénsavmentes víz... szopó... Becca megitta a maradék sima vizet én meg teleittam magam szénsavassal, meg benyomtam a második házi energia löttyöt. Az utolsó szakaszon ráadásnak elkezdtek a beleim is tekergni, csomósodni - lehet a házi lötty mégsem jött be, vagy csak hiba volt szénsavassal kombinálni? A Balboán is ittam házi lötyit és ott nem volt semmi gáz...  A végén még volt egy 10-20 méteres meredek lépcső amivel felkapaszkodtunk a falu szintjére ez már _nagyon_ nem esett jól, itt sikerült a túrán a max pulzust is előállítani. Még 200m és kész, bent voltunk, 4:05. Előzőleg reménykedtem a 4 órán belüli teljesítéssel, de azért ez nem sokkal maradt el. Amint megálltam elmúlt a gyomorbaj (pedig az utolsó két km-en már csak a wc-ért futottam).
Kicsit elbizonytalanodtam hogy egy hónap múlva  a megcélzott Odvaskő 45 hogy fog menni... az még legalább 1,5 óra pluszt jelent...