Gerecse 50

 

Régi kedvenc.

4:55, 5:35, 4:43, feladás, 4:40 az utóbbi 10 év termése.

 

Terv: kemény, de nem megszakítós, amolyan klasszikus 3 harmadolós menet. akibaci a társam, így a koreográfiával nem lehet gond. :)

 

Fülembe csengenek Balazito Mester szavai is: "neki kell menni a falnak"...

 

No így is indultunk, az első 20 perc csak befordulósan lendületes(2. 3. harmad átmenet), a következő 20, amolyan félmartoni PB tempó :)

 

Ehhez képest Áronból 5-6 perc után már semmit nem láttunk, viszont egy nagyzsákos túrázó tapadt ránk rendesen. Freki 158, 160, 165... nem folytatom.

 

Gurítjuk keményen ahogy AZT kell, de úgy tűnik spontán túratársunkat kemény fából faragták, egy pecsételős frissítős hátrány ledolgozása is belefér neki Tardosig.

 

Tardoson TV Judit, majd szasza szurkol, sőt colát is kapok. A Gyermeküdülő felé kicsit ráteszek: LT alatt 1-2-vel tolom, már a "FAL" alá érek... :)

 

Ez jó ez tetszik, ez amolyan Lúdtalpas - suhan át az agyamon, ahogy Pusztamarót felé döngetek a medvehagymától illatos sziklás ösvényen.

 

2:02 a 22 killer. Hümm. Ez nem rossz, de nem is ütős. Egyedül tolom már, mondják, hogy a 3. vagyok, de ezt sejtettem is. Mindegy, de jó érzés :)

 

A dózeren Héreg felé rendesen tolom, úgy érzem ennyi kakaó még sosem volt itt bennem. Dolgozik  a zselécukor, gumicukor, sportszelet kombó. Fő az egészség :)

 

Héreg.

A temetőnél töltök, a büfésektől vásárolok egy Poweradet, amit egyből le is gurítok, de ez nem elég idő arra, hogy kiötöljék mennyibe kerül. Lassan megvan, fizetek, előkerül a visszajáró, peregnek az órák, de ki nézi? :)

 

Feltűnik az előttem iszkoló spori... No vége van  - mosolygok, de azért Bányahegyet még előbb hódítja meg. Nem futom meg. Balazito nem látja - sose fogja megtudni. :)

 

Bányahegy kék. Mennyi emlék... egy rakás Gerecse és K100. Bejárások. Szeretem.

 

Előrekerülök a 2. poziba. Gurítom :)  Még sosem futottam versenyen mp3-mal, most bekapcsolom kíváncsi vagyok milyen. Meg is lendít, a susnyás kanayrokban az "eye of the tiger"-re hajolgatok el az ágak elöl, mintha csak a ringben lennék. :)

 

Vértestolna.

Nyalom a sót, zsíroskenyér nélkül, ahogy a pontőrök ajánják. Hiába a 31. rendezésre tudják már mi fán terem a frissítés :)

 

Tovább a jól ismert úton Koldusszállás felé. Le fel le fel. Nyomom neki, bár már néha nehezebb feltolni a pulzust, de erőltetem... Ismét rengeteg emlék: futottam itt -balazs-zsal, kékvirággal...

Kolduszsálláson elkérik a ponton a papíromat, kíváncsian keresi  apontőr, hogy hány kilinél is vagyunk... :)

 

Addig is lemehet a pulzus 160 alá, az meg sose árt...

 

Gyerünk: jönnek a sikánok - hát bedőlnöm már nem kell a tempótól, de még így is feljövök ultrafutira, aki erre kóricál.

 

Jöjjön már a sárga négyzetes letörés, ki vagyok mint a liba, feszít a seggem, minden bajom van, locsolom magam, de nem hagyom annyiban.

 

Végre sárga négyzet: lejtő, gurulok.

Már csak a rohadék aszfaltot kell túlélni a Turulig.

 

Hát ez tényleg az. Tűz  tarkómba a Nap, már nem őszinte a mosoly L. Szilvinek, de igyekszem :). Pont, lépcső, város, 174-es freki, zebra, cél, 4:32.

 

Jó volt.