Szia Süni42!

 

Gyógytornász? Segédeszközök? Javaslatok?

Hát nekem még ezeket se ajánlották. Még azt se mondta, hogy megpróbálják az életminőséget javítani. Egyfolytában a Riluteket erőltette. A leszázalékolást is én kérdeztem meg. (Lehet, azt hitte, még dolgozom...)

Bottal mentem, a bot volt a jó kezemben, a dossziém a rossz kezemben. Amikor mentem volna ki, csak bámultak a gépíró csajjal, mint a bírkák, na akkor nem bírtam tovább, megálltam és szóltam, hogy már elnézést, de az ajtót nem bírom kinyitni. Akkor nagy kényszeredetten segített a leírója...

Néha olyan érzésem van, mintha attól félnének, ez fertőző!

Borzalmas nehéz ezeket a dolgokat nekem lelkileg megélnem. Ráadásul a kolleganőim is már szinte el is temettek. Pedig én harcoltam ki mindendt az irodába, amikor három éve nulláról indultunk. Most ott ülnek a szép, mindennel ellátott (konyha, hűtő, mikró, klíma, új székek, asztalok stb.) irodában. És az egyik egésznap a facebookon csetel, a másik meg a Nosalty-n nézegeti a recepteket és magasról tesznek a munkára.

És én már soha nem dolgozhatom ebben a szép irodában, amiért annyit küzdöttem.

Hallottam, hogy másért összefognak a munkahelyen, próbálnak segíteni, ahol tudnak. Nekem meg semmi, amilyen gyorsan lehet, leépítettek.

Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy mekkora patkány emberek vannak!

 

Üdv.: Ági