Josko,

azt hiszem nagy elkeseredettsegrol tanuskodnak a soraid...

Igaz en jol erzem magam Hollandiaban es vannak holland barataim is. De vannak Mo.-on elo magyar barataim is, sot elnek a szuleim, sot nagyon jo veluk a kapcsolatom. Sot, van testverem is, veluk is kivalo a kapcsolatom. Sot, a ferjemnek is jo a kapcsolta az o szuleivel, testvereivel es neki is vannak mo-i baratai. Szerencsere letezik olyan, hogy gmail chat, skype, MSN es tarsai, emiatt azt hiszem a kapcsolattartas a baratokkal, rokonokkal, ismerosokkel igen konnyu.

Tehat egy elo pelda vagyok (vagyunk) arra, hogy nemcsak az erzi magat itt jol, akinek otthon nicsenek szulei vagy baratai.

De tenyleg sajnalom, hogy Ti is igy szenvedtek a honvagytol...

Amugy meg a szemelyes talalkozas persze hianyzik, de amikor meg Mo-on eltunk es az egyetemi evek utan elkezdtunk dolgozni, es az addigi baratokkal mar csak ugy-ahogy voltak kapcsolatok, akkor en is szenvedtem ettol. Pedig egy orszagon belul eltunk. En akkor megtanultam elfogani azt, hogy idovel valtozik az ismerestegi kor, bovul es bovul folyamatosan. Uj kozossegbe kerulunk, majd egy ujabba, es a regi mindennapos ismeretsegek mar ritkabb talalkozasokka, a baratok mar csak havi talalkozasokka szukulnek. Es nem a baratsag megszunese miatt, csakis elethelyzet megvaltozasa miatt. Ok mashol kezdtek el dolgozni, igaz mondjuk csak 20-40-50 km-re laktunk egymastol, de a napi/heti talalkozasok mar nem voltak megoldhatok... Es igy evente orultunk, ha 2-3-szor talalkozhattunk. Aztan meg ritkabban, mert gyerekek szulettek itt is, ott is...

Tehat az egeszbol csak azt szeretnem kihozni, hogy a regi baratok elmaradasa nem feltetlenul ahhoz kapcsolodik, hogy masik orszagban eltek...