Csanád Béla

 

 

ÖRÖK HÚSVÉT

 

Húsvét:

a hazaérkezés.

Mindnyájan tékozló fiúként

szorongva, félelemben

s könnyek közt térünk vissza

egyetlen otthonunkba.

Szerencsét próbálva

hírnevet, örömöt kerestünk,

de csak a sértések eledelét ettük,

csak a lét bizonytalanságát

éreztük szüntelenül.

Legalább béresek lennénk,

fizetett szolgák

az atyai házban!

 

Atyánk irgalmasan

ott vár bűnbánó utunk végén,

minden évben, télen-nyáron,

minden órában.

Fiaként fogad,

asztalhoz ültet.

Kezdődik az igazi élet.

 

 

 

Kenyér és bor [327-328.]