Hervay Gizella: Virág a végtelenben

Virág a végtelenben -
Szirom-szemedben csillag-utak.
Virágillattal árasztja el a föld
a lebegő világokat.

A végtelenben egy virág
az élet súlyos illatát
hordja világok végtelen,
illattalan, élettelen
sorában, sorsa illanó,
s halálában is fogható.

A végtelenben egy virág
felfogják-e illatát?
Illata: ének,
sugárzó ember-élet.

A fájdalom bűze lecsapódik,
de a nevetés illata szerteárad.

Szirom-századok fájnak.
Mint halott nagyanyám kezében
a liliom: fehér
szívünkben a tél.

Virág a végtelenben a föld,
napraforgószín nyarak
fordítják a nap felé
sugárzó arcukat.

A végtelen felé fordul az ember arca.
Fordítsd a föld felé végtelen arcodat, ember!

(1962)