Hervay Gizella: Otthoniak

Ülnek a vers alatt zsákra borulva
váróteremben, fapadokon,
nem moccannak, ha szólítják őket,
csak ha eléjük áll a rokon.

Nem olvasnak, csak élnek, ölelnek,
zsákra borulva, ahogy lehet,
viszik egykedvű vicinálisokon
vállukon a feszületet.