dolna
2012.04.09
|
|
0 0
33865
|
Hervay Gizella: Ősz
Emberhez méltó fájdalmat hordozok idegeimben. Több ez, mint az ösztönök öröme; mély zengés, egész valóm remegteti, rezeg körülöttem a világ. Vibráló fényből kottázok szimfóniát. Zeng az ősz is, mély kürtön felharsan a tél, a közelgő; nincs szükségem rá, hogy behavazza kínjaimat. Fájdalmaim arra hajtanak, amerre a társadalmat hajtja az idő, fájdalmaim íjként kifeszítenek, s előrehajítanak, pontosan abba az irányba, amerre a társadalom hajtja az időt. Mint villamosok a reggelekben, vibrál bennem az izgalom, érzem, amint sejtekké alakul bennem a teremtő akarat, nyitott szívvel állok az ablak előtt: kint zeng a reggel, mély zengés, egész valóm remegteti, rezeg körülöttem a világ. Vibráló fényből kottázok szimfóniát.
|
|