Utassy József: Hervay Gizella

Ellobbantál közülünk fényesen
Gizike, tüneményesen.
 
Voltál a magány vakmerő lánya,
karcsú alkonyat, ideges nyárfa.
   
Gondtól fekete, gyásztól ében
menyecske a halál ölében.
 
És hazádban is hontalan, árva.
Nézd, a tébolydák ajtaja tárva –
 
Te Drága, Te Drága, Te Drága!