Kb. tíz évvel ezelőtt olvastam két izraeli régész könyvét, amely többek között a Józsué-féle zsidó honfoglalás, ill. az azt követő államalapítás időszakát vizsgálta régészeti eszközökkel.

Nem törekedtek arra, hogy alátámasszák, sem arra, hogy cáfolják a Tóra (Pentateuchus) ezzel kapcsolatos írásait. A szent szövegektől elvonatkoztatva próbálták meg régészeti kutatásaikat végezni.

Mindenesetre a könyvnek az volt a konklúziója, hogy az Egyiptomból történő bevándorlást és a mindent elsöprő erejű Józsué-féle honfoglalást a régészeti leletek nem igazán támasztják alá.

Helyette egy olyan kép bontakozik ki a korabeli Izraelről, hogy alapvetően kétféle népesség, kétféle kultúra élt egymás mellett.

A termékenyebb síkságokon, dombvidékeken és folyóvölgyekben egy erősen letelepedett jellegű földműves társadalom, amelynél már a városiasodás is megjelent. A magasabban fekvő hegyvidékekeken és a szárazabb területeken, félsivatagos részeken pedig egy félnomád jellegű, főleg juh- és kecsketartásból élő népcsoport éldegélt, amelyek időről-időre lehúzódtak a földművelők területeire is.

A szerzők a földművelőket hipotetikusan a bibliai kánaánitákkal, míg a hegylakó pásztorokat az izraelitákkal azonosították.

Nagy, mindent elsöprő izraelita inváziónak nincs nyoma a régészeti leletekben, helyette több kisebb beszivárgási hullám feltételezhető inkább fel.

Persze a szerzőpáros szerint, megint mások lehet, hogy más következtetést vonnak le a leletekből…