A székelyek nevéről. A Kárpát-medence és a steppe. Magyar Őstörténeti Könyvtár 14. Budapest, 2001. 148–160.

 

Ideiktatom Klima cikkének összefoglalóját, hozzátéve a szekeleszekről hét éve közölt soraimat:

 

A magyar nyelvből született magyarázatok:

• Benkő József 1806-ban a szék és hely szavak összetételéből származtatta.
• Hunfalvy Pál szerint ez a népnév eredetileg szék-elv alakú volt, jelentése ’széken túli’.
• Tagányi Károly a szó ’megszálló, megtelepedett’ jelentését vélte felfedezni azon az alapon, hogy a sziksó szóval rokonította, amely megülepszik a talajon.
• Sebestyén Gyula ’őr’-nek, ’határőr’-nek, ’végbeli’-nek értelmezte a székely szót. A szó kialakulását úgy magyarázta, hogy első tagja a helyneveinkben is megtalálható szék, csek, szeg elem – jelentése ’vég’ –, amelyhez a török -li képző járult.
• Balázs János 1980-ban megjelent könyvében a székely szót a sző igére vezette vissza, amelyhez a -k deverbális névszóképző járult, s így feltételezhetően létrejött az ómagyar kori szíkü, székü névszó ’gyepű, sövény’ jelentéssel. Ez a szó az -l képzővel kiegészülve hozta létre a székely népnevet.
• Klima László a finnugor eredetű szeg szavunkból (jelentése: ’sarok, szeglet, vég’) és a hozzá járult, szintén finnugor kori -l képzőből vezette le a szót, és ugyanolyan jelentést tulajdonított neki, mint a nyelvújítás korából származó ’szegély’ szónak.

Az idegen nyelvekből vett magyarázatok:

• Fogarasi János 1864-ben a Hérodotosznál olvasott szaka, szakai népnévből vezette le.
• Nagy János 1879-ben úgy vélte, hogy a Hérodotosznál olvasható skolotoi népnévből származik, amely szerinte szkol-nak hangzott („szkol-o-ták”).
• Pauler Gyula egy tatár szó alapján felvetette, hogy a székely ’törzs előtt járó’-t jelent. Később azonban ezt visszavonta.
• Borovszky Samu a gót sakula ’harcos, verekedő’ jelentésű szót látta székely szavunkban.
• Thúry József a székelyt a török eredetű szikil ’nemes ember’ szóból vezette le. Ezt a magyarázatot annak idején Németh Gyula is támogatta.
• Hasan Eren és Pais Dezső azonban 1943-ban bebizonyította, hogy ilyen török szó nincsen. A cáfolathoz csatolt megjegyzésben Pais Dezső felelevenítette azt a még 1931-ből származó elképzelését, hogy a székely a török sikil vagy säkil ’elszökő (elugró), szökevény’ jelentésű szóból származik.
• Karácsonyi Jánosnak két megfejtése is volt. Először a szlovén sjek ’vágás’ főnév és a szláv nyelvek török eredetű -li képzője összetételének tartotta, és ’útvágó’-nak, ’útkészítő’-nek értelmezte. Később a német sichel ’sarló’ szóból vezette le a székely szót.
• Rásonyi László másokhoz hasonlóan török megfejtéssel kísérletezett. Véleménye szerint a szó eredetileg mind a négy lábán és esetenként a homlokán is fehér lovat jelenthetett.

 

----------------------------------------------------------------------------------------------

 

Kik voltak a szkíták?, 8508. hsz.

 

A tengeri népek első inváziója, mint az ún. Kairói oszlop felirata beszámol róla, Merneptah fáraó uralkodásának 5. évében, Kr. e. 1208 táján indult meg. Négy eredeti forrásunk van a velük folytatott harcokról. Ezen feljegyzések közül a legrészletesebb a karnaki templomfelirat. A többiek: a Kairói oszlop, az Athribisz-sztélé és az Izrael-sztélé szövege. A karnaki feljegyzések öt népcsoportról számolnak be a támadók soraiban, így a šqlš.w népről, akik közül szám szerint 222-en estek Merneptah fogságába. (A primer forrásszövegek: The Great Karnak Inscription of Merenptah; The Cairo Column; The Athribis Stela; in:  J. H. Breasted: Ancient Records of Egypt III, University of Illinois Press, 1906. R. D. Barnett: The Sea Peoples; in: The Cambridge Ancient History II/2, 3. kiadás, Cambridge University Press, 1975, 359–78. D. B. Redford: Egypt, Canaan and Israel in Ancient Times; Princeton University Press, 1992. Alan R. Schulman: The Great Historical Inscriptions of Merneptah at Karnak; in: Journal of the American Research Center in Egypt XXIV, 1987. Colleen Manassa: The Great Karnak inscription of Merneptah: Grand strategy in the 13th century BC; Yale Egyptological Seminar, New Haven, 2003, Yale Egyptological studies 5.) A feliratokon említett etnikumok:

 

 

1. a-qi-ya-wa-sa/ a-qi-wa-sa/ - ekweš (`-k-w'-s') 

2. ta-ru-sa (tw-rw-s'/ tw-ry-s') - turša 

3. rw-ku (rw-kw) 

4. sa-ra-d-n/ sa-ar-di-na (s'-r'd-n) - šerden 

5. sa-k(a)-ru-su (s'-r'-rw-s'/šqlš.w) - šekleš/šekelešu

 

A második támadás III. Ramessze fáraó uralmának 8. esztendejében érte Egyiptomot, Kr. e. 1175 körül két irányból, a tenger és a szárazföld felől. Az ábrázolásokon jól láthatók azok a szekerek, amelyeken ezek a harcias, elkeseredett jövevények asszonyostul-gyerekestül érkeztek, nyilván a letelepedés szándékától vezérelve. A soros harci eseményeket a Thébához közeli Medinet Habu halotti templomának falain örökítették meg. A feliratokon ismét felbukkan a šqlš.w népcsoport neve. Fontos híradásokat ad e küzdelmekről a legnagyobb fennmaradt óegyiptomi papirusztekercs, a Harris-papirusz, de a šklš.w népet nem említi. (Kenneth A. Kitchen: Ramesside Inscriptions; Princeton. J. B. Pritchard szerk.: Ancient Near Eastern Texts; Princeton University Press, New Jersey, 1969; ANET 262.) Ramszesz a következő tengeri népekkel háborúzott:

 

 

 

1. pe-ra-sa-ta/ peleset (pw-r-s-ty) - philistine

2. tjikar (t-k-k[-r]) - tjekker

3. sa-k(a)-ru-su - šekleš 

4. danuna (d-y-n-yw-n) - danaos 

5. wasasa (w-s-s) - wešeš

 

Ezeket a šqlš.w-ket hozzák aztán összefüggésbe a Szicíliának nevet adó szekeleszekkel. Északra, a Volga folyó tájékára kerülésük a szkítákhoz (< névadó hattik) és szarmatákhoz (vö. Diodórosz II, 90) könnyen elképzelhető.