Nem, incifici, nem kértük a gyerekeknek a holland állampolgárságot, köteleztek rá. :-(

Egészen abszurd és elképesztő volt.

Amikor a férjem beadta a papírokat a saját állampolgárságához, akkor a gyerekeké is elindult. Rákérdeztem, hogy akkor mi van, ha én ezt nem írom alá? Kerek-perec közölték, hogy bírósági határozattal köteleznek az aláírásra. :-S

Annyira abszurd volt az egész.:-( Nagyon rossz érzés volt, de úgy voltunk vele, hogy van idő dönteni, akkor még az volt érvényben, hogy 18 éves korukban dönthetnek az állampolgárságról. Aztán menet közben ez változott, pont azért, mert nem a gyerekek dönthettek, ők is maradhattak kettős állampolgárok.

(Azt tudtam, hogy Németországban hasonló okból valaki perelte az államot, bíztam benne, hogy amiatt változás lesz majd. Bejött.)

Különben nálunk a nagyobbiknak komoly törés lett volna lemondania a magyarról. (Bár a jelenlegi helyzet szerint azt hiszem nem is mondana le, úgy néz ki holland férje lesz.) Kisebbiket nem tudom. Mármint azt, hogy később mit jelentene neki. Jelenleg neki nem sokat jelent a magyarság, de azt sem érzem, hogy Hollandia bármilyen érzelmi töltetet adna neki.

Biztos, hogy az aki nem kényszerből van Hollandiában és abszolút teljes életet tud élni, másképpen érez, mint én. Én nem ez a kategória vagyok. Szóval elhiszem, hogy előrelépésnek éreznéd a holland állampolgárságot, engem taszít, hogy olyan néphez tartozzam hivatalosan akiket nem kedvelek.

Különben a fiaid 18 éves korukban maguk is kérhetik az állampolgárságot, ha azt tartják majd fontosnak, hogy hivatalosan hollandok legyenek. (Különben a hideg kiráz és a gyerekeim is keményen visszautasítanák, ha bárki olyat mondana, hogy holland mentalitásúak. Őszintén nagyon-nagyon remélem, hogy soha nem lesz egyik sem holland mentalitású.)