Nincs ezzel semmi gond, hiszen:
"Lubricants qualified under U.S. Military specification MIL-L-2105D (formerly MIL-L-2015C), MIL-PRF-2105E and SAE J2360 satisfy the requirements of the API GL-5 service designation."
Vagyis a MIL szabványok többé-kevésbé megfeleltethetők az API szabványoknak. Ennek fényében a kézikönyved úgy fordítható, hogy a váltóba ATF olaj kell, az összes többi helyre pedig jó az API GL-5-ös hitelesítésű hajtóműolaj. Az ATF pedig gyakori előírás kéziváltós autóknál is, régebbi japánoknál többször láttam olyan gyári matricát, miszerint 80W-90 vagy ATF Dexron II az előírás.
Mit töltenék a kocsiba? Nekem mindig a következő lépések vezetnek a megoldáshoz:
1. Mit mond a kézikönyv? Bár itthon divat a "jobban tudom én aztat a hülye angliánusoknál/rizszabálóknál/fritzeknél" hozzáállás, azért a gyártó nem hülye.
2. Ellenőrzöm, hogy a gyári teljesítményszint vagy hitelesítés még életben van-e. Régi járműnél előfordulhat, hogy az adott szintet már nem használják. Például a régi Sachs kismotoromba SAE 80 váltóolaj kell. Az SAE 80 szabvány viszont teljesen más, mint az SAE 80W-90, ha ilyet öntünk bele, tapadni fognak a kuplunglamellák és nem lehet vele rendesen kuplungolni.
3. Ha már nem használják az adott teljesítményszintet vagy hitelesítést, akkor rákeresek, hogy melyik szabvány az, ami vele egyenértékű és még használatban van (API, SAE, ATF és MIL a négy elterjedt csoport). A fent említett kismotornál így jutottam el ahhoz az információhoz, hogy az ATF Dexron II szabványú, automataváltókba való olaj paraméterei (pl. viszkozitás) hasonlítanak a legjobban az SAE 80-hoz. Mivel ilyen minősítéssel még kaphatók olajok, így megoldódott a probléma, azóta is tökéletesen megy vele a motor.
4. Ha nincs alternatív szabvány, akkor megnézem, hogy a kézikönyvben leírt szabványnak van-e utódszabványa. Például motorolajnál az API SF teljesítményszintű előírást kielégíti és túl is szárnyalja mondjuk egy ma kapható API SM szintű olaj. Vagy egy ACEA A3-as előírást pontosan teljesít egy ACEA A5-ös is. Viszont egy API GL-5 nem felel meg, ha a kéziköny API GL-4-et ír elő, mert a két szabvány nem ugyanarra a célra készült olajokat fed.
5. Igyekszem értelmesen választani a lehetőségek közül. Ha egy váltóba pl. GL-4-es, 80W-90 olaj az előírás, akkor nem rakok bele sem GL-5-ös, 80W-90-es lötyit, sem GL-4-es, 75W-90-est. Elvileg a 75W-90 jó lenne a 80W-90 helyett, elvégre általában szintetikus, kisebb a hideg viszkozitása, tehát jobb kenést biztosít, amíg nem melegedett be a váltó stb. Viszont érdemes megfontolni két gondolatot:
- Amikor a gyártó 1-2 évtizeddel ezelőtt előírta a kötelező teljesítményszintet, a kenőanyagok még nem álltak a mai fejlettségi szinten. Ma a nevesebb olajgyártók tetszőleges alapmodellje is bőven kielégíti a 10-20 éves autók igényeit, elég megnézni a motorolajokkal szemben támasztott teljesítményszint-követelményeket.
- Egy jó konstrukciójú, kenést igénylő alkatrész élettartamát alapvetően nem a kenőanyag, hanem a felhasználás határozza meg. Ez nyilván csak akkor igaz, ha a gyári előírást teljesítő kenőanyagról beszélünk. Például nézzünk egy diffit. Ha a gyártó 80W-90 API GL-5 lötyit ír elő, és mi ezt az előírásnak megfelelő időközönként cseréljük, valamint ügyelünk arra, hogy a szuszogó ne szívja tele sárral, vízzel a diffiházat, akkor az a diffi baromi tartós lesz (most a törést és egyéb mechanikai stresszt ne vegyük ide, mert az olajtól független). Hiába rakunk bele high-tech szintetikus 75W-90-es lötyit, ha azt csak 10 évente cseréljük és fogalmunk sincs arról, hogy mi minden halmozódik fel a diffiben. Ettől nem lesz tartósabb a diffi. Vagy ott a motorolaj. Ha a gyártó 10W-40-es lötyit ír elő, akkor 10W-40 kell bele. Rakhatunk bele 5W-40-et is, nem ártunk vele, max. gyorsabban fogja csipegetni és picivel jobb kenést biztosít, de egy tisztességes motornak illik megbontás nélkül 300-500e km-t tudni generál előtt. Akkor számít? Nem sokat. 15W-40 viszont már nem való bele, mert sokkal gyengébb képességekkel bír kenés, "kopásállóság" és egyéb szempontokból. Hányan csinálják ma Magyarországon, hogy a túlzott olajfogyasztású autóba öntik a 15-ös meg 20-as olajokat, mert a 10-es "túl híg", pedig csak azt kellene felkutatni, hogy hol eszi meg a motor azt a rengeteg löttyöt.
Az viszont számít, hogy időben legyen cserélve az olaj és a szűrő! Mindegyik. Üzemanyag, légszűrő és olajszűrő. Meg optimális körülmények uralkodjanak a motoron belül. Ha például dízelnél az egyik porlasztócsúcs már csak pisil, nem porlaszt rendesen, akkor nem csak füstöl az autó (ami ugye kit érdekel, még frenkizni is lehet vele a haverok előtt egy-egy nagyobb gázfröccsel), hanem a túlzott koromtermelés miatt az olaj is sokkal gyorsabban amortizálódik (hiszen a képződő korom egy részét az olaj veszi fel és próbál vele valamit kezdeni). Ugyanez igaz a benzineseknél a gyújtáshibára meg a túldúsításra, amikor benzin kerül az olajba.
Konkrétan a te esetedben tudtommal az M2C33 egy Ford szabvány, ami nagyjából a '80-as évek előtti autóira volt érvényes (meg a BorgWarner cuccokra). Érdekes, hogy a sima ATF Dexron III-as olajoknál direkt megemlítik, hogy nem valók M2C33-as hitelesítést igénylő váltókba (ezzel kapcsolatban itt egy egész estés olvasmány, részletesen taglalják, mi a különbség a Ford és a Dexron ATF lötyik közti különbség). A neten látszik, hogy ez a probléma elsősorban a Land Roveres közösségekben merül fel, valószínűleg a hülyén megadott szabvány miatt. Elvileg léteznek ún. ATF Type F-es olajok (Shell, Mobil, Valvoline, Esso stb), amik tökéletesek ilyen váltókba, de nem tudom, hogy itthon kapni-e őket, és ha igen, mennyiért (szerintem ritkák). Nem olcsó, de kapni itthon a Liqui Moly Top Tec ATF 1300-at, ami pontosan a kérdéses M2C33 szabvány kielégítésére van. Én valószínűleg ilyet vennék, mert azért nem kell túl gyakran váltóolajat cserélni (mennyi az előírás, 50e km?), ráadásul a Liqui Moly prémiumgyártó, szóval biztosan jó lötyi kerül a váltóba.
A MIL-L-2105 D előírásnak pedig egy rakás váltóolaj megfelel, én valószínűleg az Agip Rotra megfelelő változatát raknám bele, mert az nekem eddig bejött és nem is drága. Na meg rendszeresen cserélném.