Prológus a Bakonykuti-Tés túra előtt...

 Nem akartam a véletlenre bízni, így meglehetősen korán indultam autóval és így korán is érkeztem a Bakony keleti lábához, volt még majd másfél óra 9:15-ig Oláhtamásék buszának érkezéséig.Mit csináljak? Na nem kellett sokáig gondolkoznom, régóta tervezgettem hogy alkalomadtán megkeresném a régi kéktúrás bélyegzőt Isztiméren, amely még a kéktúra 2001-es elterelése előtti időkből maradt itt.

Mit tesz az ember ha valamit meg akar tudni egy faluban? Bemegy a kocsmába...Bingó!

Amíg lefőzték az 5 adag kávét a kis termoszomba addig megtudtam hogy 20 évig őrizték itt a kéktúrás pecsétet, de volt a falu felső végén is kihelyezve a szokásos szelencében.Pontosan meg is mondták hogy a kápolnától számolva az ötödik háznál kellene lennie, ha megvan még...

Buszfordulónál leparkoltam, felsétáltam a házig és lőn! Ott volt a jól ismert szelence, benne a bélyegző amely az idő múlása miatt erősen repedezett állapotban van, de kis jó nagy jóindulattal kivehető feliratú lenyomatot produkált!

Több próbanyomat után beütöttem a füzetbe az "Isztimér" feliratú rubrikába ezt a régi pecsétet, majd visszamentem a kocsihoz, átautóztam Bakonykutiba, rövid készülődés után lesétáltam a buszmegállóhoz és vártam a leendő túratársaimat...

a jól ismert ládika...

nem is annyira rossz egy minimum 11 éves kültéri bélyegzőtől

A KDP teljesítőknek egyébként ez csak szükség esetén javasolt, a kocsmában készségesen adnak céges bélyegzőt, a kiszolgálás pedig nagyon barátságos és készséges!