A -grad városnevekben az egyházi szlávból való jövevény.

Ezt most mélységesen nem értem, eddig azt hittem, hogy az egyházi szláv egy múltban rögzült nyelvállapot, semmi más, mint a liturgia nyelve, amit tapasztalataim szerint ugyanúgy mondanak a bolgár, szerb és orosz ortodox templomokban. Mindig jókat mosolyogtam az ortodoxok büszkeségén, hogy ők bezzeg anyanyelvű liturgiát tartanak, szemben a katolikus latinnal, mert a kettő pontosan ugyanazt a pályát járta be: amikor rögzítették, akkor anyanyelvű volt, de később nem követte a nyelv változását, ha pedig egy új nyelven beszélő csoport vette át a hitet, akkor így járt, nem fordították le neki anyanyelvűre, sem a szlávot a románoknak, sem a latint a nem neolatin nyelvű népeknek. Tudom, ez alaposan le van egyszerűsítve, mert az ortodoxiának eleve két nyelve volt (görög, szláv), és a latin nyugatnak is jódarabig megvoltak a maga nyelvváltozatai. Meg azt is érzem, hogy ez a "múltban rögzült nyelvállapot" is alaposan el van maszatolva, de nem lévén szlavista, ennél mélyebbre nem tudok hatolni.

Nodemármost a kérdés: lehet-e jövevényszónak tekinteni valamit, ami a saját nyelv egy korábbi nyelvállapotából jön elő? Mintha most feltámadna egy szó régi alakja a Halotti beszédből, és úgy használnánk, mondjuk legyen a paradicsum vagy a gyimilcs.