Nem veszem magamra, hiszen közöm sincs a jogalkotáshoz. (Csak annyi, hogy én is szavaztam a jogalkotókra, szidom is magam érte.)

Ami a mormon fényképezés engedélyezését illeti talán egyetlen normális lépése volt a 60-as évekbeli kormányzatunknak. Cserébe kikötötték, hogy ebből példány maradjon a magyar levéltárnak. E nélkül koffernyi mikrofilmünk nem lenne.

Ha belegondolsz, az anyakönyvi hivatal nem kutatóhely. Ilyen esetben az ember nyel egyet (holott legszívesebben köpne  //már bocsi//)  kér egy engedélyt és reménykedik.

Az még vadabbul hangzik, hogy hiába tudom bizonyítani adott esetben egy "kutyabőrről" hogy származásom alapján engem illet, nem formálhatok jogot rá. Max. a levéltár ad egy digitális fotót róla. Még jó, hogy nem vagyok érintett.