A prófétáknak mindig is kedvenc témája volt az emberiség pusztulása, bolygónk, vagy az egész világegyetem vége. Az egyesek által alkalmazott technika egy része abban állt, hogy a végzetes dátumot az eléggé távoli jövőbe helyezték. Ha netán mégsem következik be a Vég, ők már nem lesznek jelen, hogy meg kelljen magyarázni fiaskójukat. Mások, gyakran azért, hogy bátorítsák a hívők anyagi javaktól való megszabadulását, előre megszerkesztik kifogásaikat, hogy túléljék a közönség nagy csalódását, amely rendszerint a be nem teljesedett jóslatot követi. Mindenesetre, a rugalmas gondolkodású hívők előtt maga a jóslat soha nem diszkreditálódik: csupán kissé átszerkesztik a részleteket, és ismét magabiztosan várják a végítélet napját.

Íme az érdekesebb világvége-jóslatok egy rövid listája, amely egy bibliai idézettel kezdődik és néhány napjainkbéli „látnok” próféciáival végződik. A jövendőmondók e témabeli „sikereiből” ítélve, biztonsággal állíthatjuk, hogy bolygónk élete az eddigihez hasonlóan folytatódik fog még egy jó ideig a jövőben is.

Krisztus után

Az Újszövetség szerint a végítéletnek az utolsó apostol halála előtt kellett volna bekövetkeznie. Máté evangéliuma szerint (16.28) ugyanis:"Bizony mondom nektek: az itt állók közül némelyek nem halnak meg, amíg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában." Az apostolok annak rendje és módja szerint egymás után elhaláloztak. A világ azonban mindenki más számára folytatódott...


992.

A 960. évben Thüringiai Bernát tudós okozott Európában nagy ijedelmet azzal, hogy magabiztosan bejelentette, számításai szerint a világ még 23 évig fog tartani. Nagy szerencséjére saját vége előbb következett be a megjósolt nagy esemény időpontjánál.

999. december 31.

A bibliai apokrifek szerint az Utolsó Ítélet (és feltehetően a világ vége is) 1000 évvel Jézus Krisztus születése után fog bekövetkezni. Amikor ez a nap közeledett, kétes, hogy a későbbiekben sokszor emlegetett pánik valóban tapasztalható volt-e. Valószínűleg volt azonban valamiféle rossz előérzet. Az állítások szerint az utolsó évben a földet nem művelték meg, mivel a terményre úgysem lesz szükség. Az Encyclopedia of Superstitions (A babonák enciklopédiája) szerint akkoriban a hivatalos iratok mind így kezdődtek: „Ahogy a világ vége közeledik...". A modern történészek azt gyanítják, hogy ezt a mesét Voltaire és Gibbon találta ki vagy népszerűsítette, hogy ezzel is demonstrálja a középkori keresztények hiszékeny természetét. Ami azonban lényegesen elgondolkodtatóbb, II. Szilveszter pápa és III. Ottó császár átmenetileg felfüggesztette jelentős politikai véleménykülönbségét tekintettel az elkövetkezendőkre.

1033.

A 999. évi fiaskó magyarázatára egyesek olyan elméletet gyártottak, miszerint az 1000 évet Krisztus halálától és nem születésétől kell számítani. Ez azonnal elvezetett a második fiaskóhoz.

1186. szeptember

1179-ben Juan de Toledo asztrológus pamfletet tett közzé, miszerint a világnak akkor lesz vége, amikor minden (akkor ismert) bolygó a Mérleg csillagképben fog tartózkodni. (Ha ebbe a követelménybe beszámítjuk a Napot is, akkor ennek az eseménynek szeptember 23-án 16:15-kor kellett volna bekövetkeznie greenwichi idő szerint (vagy ugyanabban az órában az új naptár szerint október 3-án). A bizánci császár befalaztatta palotája ablakait, az angliai Canterbury érseke pedig vezeklési napot hirdetett meg. Bár a bolygók említett együttállása megtörtént, a világvége elmaradt.

1260.

Joaquim de Flore egy nagyszerű számításával egyértelműen 1260-ra mutatott rá, mint a nagy dátumra. Mutatója azonban nyilván elgörbült.

1524. február 1.

Ez volt a legdrámaibb özönvizes világvége-jóslat. 1523 júniusában brit asztrológusok megjósolták, hogy a vég Londonban fog kezdoőni, óriási árvízzel. Több mint 20 ezer ember elmenekült otthonából, a Saint Bartholomew foapátja erődöt építtetett magának, amelyben két hónapra elegendő élelmet és ivóvizet halmozott fel. Amikor eljött a rettegett dátum, még csak egy aprócska zápor sem volt tapasztalható. Az asztrológusok számításaikat ellenőrizve bejelentették, hogy száz évet tévedtek. (1624-ben ugyanezen a napon az asztrológusokat ismét csalódás érte, mivel szárazság volt, és mindenki élve maradt.)

Az 1524-es év hemzsegett a katasztrofális jóslatoktól. A végben való hit elárasztotta egész Európát. Az igen tekintélyes Nicolaus Peranzonus de Monte Sancte Marie nevű asztrológus azt találta, hogy a fő bolygók következő együttállása a Halak csillagképben (a víznek a jelében) következik be, és ez tovább erősítette a hitet a végső özönvízben.

A bécsi egyetemen Georg Tannstetter asztrológus egyike volt azon a keveseknek, akik tagadták, hogy a dátum helyes. Saját horoszkópját elkészítve azt találta, hogy 1524 után is élni fog, ennélfogva a többi számításnak tévesnek kellett lennie. Az ő „ünneprontó” véleményét azonban senki nem vette komolyan.

Johannes Stöffler asztrológus már 1499-ben megjósolta, hogy a nagy özönvíz 1524. február 20-án (egyesek szerint 2-án) következik be. Annyira hittek a jóslatának, hogy több mint száz pamfletet írtak híres próféciájáról. Az ebben a konjunkcióban részt vevő bolygó a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz volt, a Nappal egyetemben. Az akkor még nem ismert Neptunusz szintén a Halak jegyében tartózkodott. Az igen nagy befolyást gyakorló Uránusz (valamint az akkor még nem ismert Plútó) azonban nem. Az együttállás dátuma azonban a régi naptár szerint február 23-a volt, nem pedig február 20-a.

Az 1524-re vonatkozó jóslatok hatására Németországban elkezdtek csónakokat építeni, míg egy bizonyos von Iggleheim gróf – nyilvánvalóan egy elkötelezett híve Stöffler képességeinek – egy háromszintes bárkát építtetett. Toulouse-ban Aurial francia elnök szintén egy nagy bárkát építtetett magának. Egyes európai kikötővárosokban a lakosság a kikötőben horgonyozó hajókon keresett menedéket. Amikor a megjósolt napon, amelyre von Iggleheim bárkáját elokészítette, csak könnyű eső esett, az árvízre váró tömeg ámokfutásba kezdett és jobb dolga nem lévén, halálra kövezte a jó grófot. A nagy tolongásban százakat tapostak halálra. Stöffler, aki túlélte a tömeg haragját, számításait átvizsgálva, egy új dátummal, 1528-cal állott elő. Ezúttal a jóslat már nem váltott ki semmiféle reakciót. Néha az embereknek megjön az esze. Mellesleg az Encyclopaedia Britannica 1878-as kiadása az 1524-et mint „ a rendkívüli szárazságról emlékezetes évet" említi.

1532.

Frederick Nausea bécsi püspök kijelentette, hogy nagy katasztrófa „közeledik" , amikor bizonyos furcsa eseményekről kapott jelentést. Elmondták neki, hogy egy üstökös mellett több véres keresztet láttak az égbolton, fekete kenyér hullott az égbol, valamint három Napot és egy lángokban álló kastély is láttak az égen. Egy nyolcéves római kislány története, akinek melleiből meleg vízsugár lövellt ki, végképpen meggyőzte a tudós püspököt, hogy közeleg a világ vége, és ezt a hírt közölte is a hívőkkel.

1533. október, reggel 8 óra

Michael Stiffel (Stifelius) matematikus és bibliakutató a Jelenések Könyvének tudományos vizsgálatából kiszámolta a Végítélet pontos dátumát. Amikor az esemény nem következett be, Lochau német kisvárosban, ahol a bejelentést tette, a furcsa módon hálátlan lakosok alapos megkorbácsolással jutalmazták, sőt egyházi megélhetését is elvesztette a be nem teljesült jóslat következtében.

1533.

Melchior Hoffman anabaptista bejelentette a franciaországi Strasbourgban, amelyet az új Jeruzsálemnek választott ki, hogy 1533-ban a világot lángok fogják elpusztítani. Úgy hitte, hogy az új Jeruzsálemben pontosan 144 000 személy fogja túlélni a katasztrófát, míg az Enoch és Elias nevu két szörny szájából kitörő lángok a világ többi részét el fogják pusztítani. A gazdag és jámbor hívők, akik azt elhitték, hogy a megmenekülők között lesznek, könyvelésüket megsemmisítették, adósaiknak tartozását elengedték, pénzüket és javaikat szétosztották a szegények között, Nem adtak magyarázatot arra, hogy ezeket az adományokat a pusztító tűzben mire és hogyan lehet felhasználni, és az sem tűnt fel senkinek, hogy a világvége előtti nagylelkuség aligha számít dicséretes cselekedetnek.

A pusztító tűzvész dátuma eljött, és egy Matthys nevű új apostol jelentkezett, aki bejelentette, hogy a dátum kicsit eltolódott. Ennek eredményeképpen 1534 februárjában Amszterdamban több mint száz új hívőt kereszteltek meg. Érdekes megjegyezni, hogy 1533 és 1534 folyamán a korbácsolás büntetése feltűnően hiányzott a büntetések közül, feltehetően a fenyegető tűzvészre való tekintettel.

1537. (valamint az 1544., 1801. és 1814. években)

A franciaországi Dijonban halála után nyilvánosságra hozták Pierre Turrel asztrológus jóslatait. A világ végére vonatkozó adatok egy 277 éves időtartamot fedtek le, de szerencsére valamennyi téves volt. Négy különböző számítási módszert alkalmazott, mindegyik más dátumot eredményezett, azonban biztosította olvasóit, hogy szigorúan ortodox nézeteket vall, ami abban a korban igen bölcs lépés volt.

1572.

Britanniában a teljes napfogyatkozás és néhány látványosan fényes csillag észlelése valami fontos dolog bekövetkeztét jelezte. Meglehetősen nagy pánik alakult ki, de semmi rendkívüli nem történt.

1584.

Cyprian Leowitz asztrológus, akinek abban a kitüntetésben volt része, hogy műveit IV. Pál pápa a tiltott művek indexébe tetette, 1584-re jósolta a világ végének bekövetkezését. Mindazonáltal nem akart kockáztatni, ezért az égi eseményekre vonatkozó csillagászati táblázatokat egészen 1614-ig elkészítette arra a rendkívül valószínűtlen esetre, ha a világ mégis megmaradna. Meg is maradt.

1588.

A bölcs Regiomontanus (Johann Müller, 1436-1476) halála után féleszű fanatikusok áldozatává vált, akik okkult és mágikus hatalmat tulajdonítottak neki, és azt állították, hogy egy meglehetősen homályos négysorosban (quatrain) 1588-ra jósolta a világ végét. 1587-ben azonban John Harvey norfolki orvos megnyugtatta olvasóit, hogy a mesterének tulajdonított számítások hibásak, és ennek eredményeképpen a jóslat hamis. Harveynak volt igaza.

1648.

A szmirnai Sabbati Levi rabbi a kabbala alkalmas interpretációjával arra a következtetésre jutott, hogy ő a várt Messiás, és eljövetele látványos csodák kíséretében 1648-ban következik be. Annak ellenére, hogy semmiféle látványos csoda nem történt, 1665-re a rabbinak már számos követoje lett, a várva várt dátum pedig 1666-ra változott. Szmirna polgárai munkájukat abbahagyva a Jeruzsálembe való visszatérésre készülődtek, mindezt a Levi által megtörtént állítólagos csodák hatására. Az események éles fordulatot vettek, amikor a szultán szervezkedés vádjával bilincsbe verve Konstantinápolyba hozatta és börtönbe vettette a rabbit, míg követői a távoli Hollandiában, Németországban és Magyarországon már csomagolni kezdtek az Armageddon megelőzése okán. E hívők szerencsétlenségére a szultán a szeszélyes rabbit áttérítette az iszlám hitre, ezzel a mozgalom véget is ért.

1654.

Helisaeus Röslin elzászi orvos 1578-ban az efemeridák és az 1572-es fényes nóva megfigyelése alapján arra következtetett, hogy 76 év múlva lángba borulva fog elpusztulni. Nem érte azonban meg, hogy jóslata nem teljesedett be. A megjelölt év azonban baljósnak látszott, mivel augusztus 12-ére napfogyatkozást jeleztek (ténylegesen augusztus 10-én volt a napfogyatkozás), amely sokak szerint a világ végének előjele. Sokan tértek át az igaz hitre, az orvosok betegeiknek azt tanácsolták, maradjanak otthon, és a templomok dugig voltak az ijedt emberekkel.

1665.

Londonban, a nagy pestisjárvány tetőfokán a kvéker Solomon Eccles azzal ijesztgette a polgárokat, hogy ez a járvány csupán csak a Vég kezdete. Amikor a járvány terjedése csökkenni és nem növekedni kezdett, letartóztatták és börtönbe vetették. Kiszabadulása után a Nyugat-indiai-szigetekre szökött, és hamarosan megpróbált a rabszolgák között lázadást szítani. A hatóságok letartóztatták és visszaküldték Angliába, ahol röviddel megérkezése után meghalt.

1704.

Nicolas de Cusa (Nicolaus Cusanus) bíboros a Vatikán egyetértése nélkül bejelentette, hogy a Végítélet 1704-ben fog bekövetkezni.

1719. május 19.

Jakob Bernoulli, aki korban az első a svájci Basel híres matematikuscsalád tagjai között, megjósolta, hogy 1680-ban egy üstökös vissza fog térni, és a találkozásnak földrengető hatásai lesznek. Az üstökös ugyan nem tért vissza – nyilván csillagászati okokból –, azonban Bernoulli emellett azért felfedezte a róla elnevezett híres számokat. Szerencsére a Bernoulli név erről és a család három generációjának többi kiemelkedő matematikusáról híres, nem pedig Jakob csillagászati számításairól és baljós próféciájáról

1736. október 13.

„A vég kezdetének" ismét London a célpontja, vízözönnel ezúttal William Whiston a jós. A Temze folyót ellepték az ijedt polgárok csónakjai, azonban még csak nem is esett. Újabb fiaskó.

1757.

Emanuel Swedenborg, misztikus/teológus/spiritiszta, aki mindent elkövetett, hogy a figyelem középpontjába kerülhessen, az angyalokkal folytatott gyakori konzultációjának egyikén azt az információt szerezte, hogy a világ végének dátuma 1757. Nagy bánatára azonban senki nem vette ot komolyan, még az angyalok sem.

1761. április 5.

Amikor William Bell katonatiszt és vallási fanatikus észrevette, hogy 1761-ben a február 8-ai és a március 8-ai földrengés között pontosan 28 nap telt el, természetszerűleg arra a következtetésre jutott, hogy az egész világ elpusztul 28 nap múlva, azaz április 5-én. A legtöbben azt állították, hogy a dátumnak négy nappal előbb kell bekövetkeznie (április 1.!) de sok hiszékeny londoni igyekezett csónakot szerezni, vagy elhagyni a várost, mintha az megmentené őket a világ végétől. A történetírás semmi többet nem jegyzett fel Bellről április 6-át követően, amikor is a londoni Bedlam elmegyógyintézetbe záratta a csalódott közönség.

1774.

Joanna Southcott (1750-1814) angol szektavezető azt állította, hogy terhes és a méhében az új Messiást hordozza, akit Shiloh néven nevezett. A történeti feljegyzések szerint „terhessége semmi eredményhez nem vezetett", valamint a világ vége sem következett be jóslata szerint. Egy titkos jegyzeteket tartalmazó dobozt hagyott hátra, amelyet rendelkezése szerint csak a halála után lehetett felnyitni, 24 püspök jelenlétében. Talán mert nem elegendően számos magas egyházi személyt érdekeltek jegyzetei, a dobozt nem nyitották fel, és nyoma veszett. A hölgyet több más önjelölt próféta követte, mindegyikük saját világvége-jóslattal, de hasonló eredménnyel. Egyik utódjával, John Turnerrel még találkozni fogunk a továbbiakban.

1801.

Pierre Turrel asztrológus (lásd 1537.) három másikkal együtt ezt a dátumot jelölte meg a világvége időpontjának. Eddigre az első kettő már hamisnak bizonyult, és ezúttal sem járt szerencsével.

1814.

Pierre Turrel asztrológus (emlékszünk még rá?) ezt az évet jelölte meg a világvége utolsó dátumának. Az első három nem jött be, és ismét csak nem nyert! Ahogy Charles Mackay író fanyarul megjegyezte „a világ ugyanolyan boldogan csóválta a farkát, mint korábban".

1820. október 14.

John Turner próféta volt a Southcott-féle szekta vezetője az angliai Bradfordban. Ennek a szektának a specialitása a világ végének megjóslása volt, az első magának a szekta alapítójának Joanna Southcottnak nevéhez fűződik (l. 1774.) Turner sikertelen jóslata a gyülekezetét ellene fordította, és annak vezetését John Wroe vette át (lásd majd 1997.).

1843. április 3. (valamint 1843. július 7., 1844. március 21 és október 22.)

William Miller, a Millerita Egyház alapítója tizenöt éven át gondosan tanulmányozta a Szentírást, és arra a következtetésre jutott, hogy a világ vége valamikor 1843-ban jön el. Ezt a felfedezését, amelyet „éjszakai sikoltásnak" nevezett el, 1831-ben jelentette be. Amikor 1833-ban látványos meteorzáport lehetett megfigyelni, követői úgy érezték, hogy egyre közelebb vannak a jóslat beteljesedéséhez. Azután, ahogy a megjelölt dátumok egyike sem eredményezett Armageddont, Miller eltolta egy kicsit a dátumot. A hűséges követők egy része azonban továbbra is ezrével lepte el a dombok tetejét Amerika-szerte. Végül az utolsó dátum, október 22-e után a milleriták abbahagyták vigiliájukat. Öt évvel később Miller meghalt, azonban továbbra is nagy tisztelet övezte be nem teljesült jóslatai ellenére.

A mozgalom megváltoztatta nevét, majd később több, ma is létező egyházra esett szét, közöttük a Hetedik Nap Adventista Egyházra, amelynek ma Amerikában több mint hárommillió tagja van.

1874.

Charles Taze Russell, Jehova Tanúinak egyike ezt a dátumot jósolta meg a világ végének.

1881.

Azok, akik a gizai Nagy Piramis, Kheopsz fáraó sírja méreteinek méricskélésével folytatnak számmisztikát, kiszámították, hogy mindennek vége lesz í881-ben. Az adatok pontosabb újramérése után jobb (de nem sokkal jobb) dátumként 1936-ot jelölték meg. Ezen az értéken a szakemberek tovább javítottak, és végül 1953-at jelölték meg végső dátumként. A méréstechnika és a jóslás módszereinek tökéletesítése folyamatban van. Amint egy új, pontos dátum megszületik, azonnal tudatni fogjuk az olvasóval.

1881.

Shipton anya állítólag a következő sorokat írta le:

A világnak biztosan vége lesz,
És a dátum ezernyolcszáznyolcvanegy

Ez a jóslat, valamint a rím is, hibás. 1864-ben Richard Head „Shipton anya élete és halála" címmel könyvet írt, amelynek 1862-ben Charles Hindley kiadta egy zavaros és szabadon „javított” változatát. 1873-ban Hindley elismerte, hogy az idézett és sok más verset ő hamisított, ez a beismerés azonban egyáltalán nem mérsékelte a vidéki Angliában 1881-ben bekövetkezett pánikhangulatot. Miután a világnak mégsem lett vége a megjelölt időpontban, a fenti álverset „felfrissített” változatban újból kiadták, az ezernyolcszázat ezerkilencszázzal, a nyolcvanegyet pedig kilencvennel helyettesítve. A világ azonban a hivatalos szervek többsége szerint mégsem ért véget.

1914.

Egyike a dátumoknak, amelyet a Jehova Tanúi megjelöltek. A másik két dátum 1874 és 1975 volt.

1936.

A Kheopsz piramis méricskélőinek egyik megjósolt dátuma.

1947.

1889-ben „Amerika legnagyobb prófétája", John Ballou Newbrought biztosan állította, hogy 1947-ben: „minden létező kormány, vallások és az összes pénzügyi monopólium megbukik, és megszűnik létezni... Az úgynevezett keresztény vallásunk jelenlegi formája lerohanja Amarikát, letépi az amerikai zászlót és sárba fogja taposni. Európában a katasztrófa még szörnyűbb lesz.... Emberek százai és ezrei fognak elpusztulni... Minden nemzet elpusztul, a föld pedig nyitva lesz mindenki számára, hogy jöjjön – menjen akarata szerint.”

Nos, nem volt egy nagyszerű év, de azért nem volt annyira rossz sem!

1953.

Egy csoport Kheopsz-piramis – gyagyás ezt az évet jelölte meg a végsőnek. Nos, talán jobb lenne visszamenni a Királyok Kamrájába és még dolgozni egy kicsit!

1974.

Érdekes módon a bolygók 1524-es együttállása sokkal pontosabb volt, mint az a konjunkció, amelyet a Jupiter-effektus című ostoba könyvben két, egyébként normálisnak tűnő csillagász jósolt meg 1982. március 10-re, amelynek borzasztó hatása lesz a Földre. Más csillagászok természetesen tagadták, hogy bármiféle veszély fenyegetne, és amikor eljött a megjelölt dátum, ahogy tapasztalhatták, semmit nem lehetett észrevenni. A szerzők egyike azonban az 1980-ban bekövetkezett néhány földrengést a „Jupiter-effektus” előjeleként jelölte meg, a közönség meg csak tátotta a száját.

1975.

A Jehova Tanúinak egyik világvége-dátuma.

1977.

John Wroe, akit a legszelidebb történész is „mocskos szájú, undorító koszos kéjenc” jelzővel illet, 1823-ban megörökölte a Southcott-szekta vezetését, amikor John Turner világvége jóslata hamisnak bizonyult. A példákból tanulva Wroe nem kockáztatott. Az ő Armageddon jóslata 1977-re szólt. Az 1971-ben megjelent „Becstelen próféták” (Prophets without honor) című könyv a következőket írja Wroe-ról: „Amikor a vas- és bambuszfüggöny két oldalán termonukleáris hatalmak néznek egymással farkasszemet, jó ha emlékezünk arra – amennyire az a feljegyzésekből megítélhető –, hogy John Wroe valóban egy igazi próféta volt!”

1980.

Egy nagyon régi arab világvége-jóslat kimondta, hogy amikor a Szaturnusz és a Jupiter a Mérleg jegyében konjunkcióban lesz 9 fok 29 perc irányban, búcsút mondhatunk mindennek, a mecseteknek, a tevéknek, az egész hóbelevancnak. A csillagászati konfiguráció az új naptár szerint 1980. december 31-én éjfélkor majdnem megvalósult a csillagászok számításai szerint. A Jupiter helyzete 9 fok 24 perc, a Szaturnuszé 9 fok 42 perc volt, tehát a régi számítások eléggé korrektek voltak. Mindenesetre a tevéknek a szeme sem rebbent.

1980-as évek

Az elpusztíthatatlan Jeane Dixon (amerikai jósnő) mindig merész és optimista, 1970-ben megjósolta, hogy a 80-as évek közepén egy üstökös fog a Földbe ütközni olyan helyen, amelyet ő pontosan ismer, de nem hozza nyilvánosságra. Az információt visszatartja „egy késobbi időpontig”. Talán ma már elmondhatná nekünk ezt az információt. Az eseményről azt állította: „lehetséges, hogy a XX. század legnagyobb katasztrófája lesz". Ugyanakkor Jeane azt is megjósolta, hogy: „Biztosan érzem, hogy a 80-as években lesz [egy meg nem nevezett személy] az Egyesült Államok első női elnöke. Jeane, talán vissza kellene térni ehhez a történethez.

1996.

A Biblia tudósainak érvelése szerint Isten egy napja 1000 emberi napnak felel meg, és Isten hat napot dolgozott a Teremtésen. Ennélfogva az ember dolgozzon 6000 évig, és azután pihenjen. Más bibliai számokkal dolgozva tehát a világnak valamikor 1996-ban lesz vége. Ha szerencsénk van, észre is fogjuk venni.