Gatyaleventék és bugyitündérek

 

 

Eörsi László történész 2011-es történészi álláspontja szerint „Elemében… érzi magát a kormánysajtó. Csakhogy a Heller [sic.] leveléhez fűzött kommentárok hamisak és dilettánsak!

Elég ehhez elolvasnunk a szenzációt először hírül adó Magyar Hírlap online (2011. április 21.) cikkének címét is: ťHeller helyeselte a véres megtorlástŤ”.

 

Mi jelent itt az „is”? Mit nem érdemes még elolvasnunk? Továbbá: elég a cím, vagy sem? Ha elég, akkor az azt jelenti, hogy a Magyar Hírlap cikkének címe a Heller-levélről megjelent összes többi elítélő szöveget (elemzést, értékelést, kommentálást, megjegyzést…) jellemzi, tehát az én szövegeimet is, noha nem vagyok része a „kormánysajtónak”. Ellenzéki sem vagyok. És pontosan ez az, ami döntő: a Heller-történet nem kormánypárti-ellenzéki, hanem: „általános és aktuális” erkölcsi probléma. Legalábbis Almási professzor szerint Heller Ágnes „A szégyenről ír dolgozatot – aktuálisat és általánosat”.

Egyébként még a „kormánysajtó” is árnyaltabb annál, mint amilyennek Eörsi László (e „tárgyilagos történész”) beállítja, pl. a Magyar Hírlap cikkének alcíme szerint „A filozófus barátait és mentorát, Lukács Györgyöt is elárulta 1959-ben az MSZMP-nek írt levélben”.

 

A tárgyi kérdés pedig így hangzik: elárulta vagy nem árulta el?

 

Eörsi László „történészi, tárgyi” válasza: „a levél egyetlen mondata sem tesz lehetővé ilyen értelmezést […] a képaláírás szerint már ťa levélben név szerint feljelentette társaitŤ – szerepel. Ezek valótlanságok, hiszen senkit nem árult el, senkit nem jelentett fel. Lukácsról egyetlen bíráló mondatot írt: ťaz elmúlt két évben számos politikai hibát követett elŤ. Ezzel pedig aligha ártott akár a legcsekélyebb mértékben is mesterének”.

 

Aligha ártott, vagy aligha árthatott (volna)? Mert – morálisan – nagyon nem mindegy! Egyébiránt nincs bizonyítva, hogy nem ártott. Nem akasztották föl Lukácsot, ez igaz, de egyrészt: honnan tudta Heller, hogy nem fogják fölakasztani, honnan tudta, hogy egy esetleges konstruált per során nem használja föl az ő levelét is a vádhatóság Lukáccsal szemben, másrészt: honnan tudja Eörsi László, hogy a levél (annak egyszerű léte) nem ártott Lukácsnak?

Történelmi tény: Lukács Györgyöt tíz év múltán rehabilitálták, noha a filozófus – szintén történelmi tény – 1959-ben (a Heller-levél megírásának évében!) kérte – szintén levélben!!! – az MSZMP-be való újraigazolását.

Ezek után (mindennek ismeretében) hogyan meri egy történész (írjuk inkább így: „történész”) expressis verbis kijelenteni: Heller spicliskedése „aligha ártott akár a legcsekélyebb mértékben is mesterének”?

 

Eörsi László szerint Heller „Társai, barátai közül egyedül Mészáros Istvánt említette meg, akiről valóban csúnyán írt, csakhogy neki azért nem árthatott – ahogy ez a levélből is kiderül –, mert már három éve Brightonban élt. E dokumentumban épp az a lényeg, hogy Heller MSZMP KB-hoz írt levele senkinek sem ártott, a kormánypárti média nem véletlenül igyekszik meghamisítani”.

 

Kezdjük azzal, hogy a „kormánypárti média” semmit nem hamisított meg, hanem viszont egy az egyben (faximilében) tette közzé Heller levelét. Majd kommentálta azt. A kommentálás nem hamisítás. Sőt még csak nem is torzítás, amennyiben olvasható az eredeti szöveg is. Eörsi László sem hamisít, torzít. Hanem hülyeségeket beszél.

Például: Heller „senkit nem árult el, senkit nem jelentett fel”.

A szó köznapi értelmében véve persze nem följelentés a levél, Heller nem közölt a hatalom által nem ismert tényt senkiről (önmagáról sem, tudták róla, hogy nem egy scaevolai jellem), viszont az „árulás” szó egészen mást jelent.

Tessék nekem elhinni: nem az az áruló, nem az a spicli, aki a szó Eörsi László-i értelmében „árt” valakinek (vagyishogy az illetőt fölakasztják a följelentés nyomán stb.), hanem az az áruló, aki árulást követ el. És pontosan ezzel árt. Az árulással. Mint olyannal. Mindenkinek. S főként azoknak, akik mentálisan érintkeznek a Heller Ágnesekkel, Eörsi Lászlókkal, ugyanis nem veszik észre (Illyéssel szólván): árulás ott van, ahol árulás van. Mármost ezt mindenki érti, aki látta például Martin Ritt filmjét, s akinek a lelkében legalább egy parányi erkölcsiség megfogant (mondjuk, gyermekkorában); vagyis: Heller, Radnóti, Ungvári, Eörsi László… azért moral insanity, mert nem érti, nem érzi: éppen az árulás (mint olyan) élteti a zsarnoki hatalmat. Kertész Ákos szerint a magyar „genetikusan alattvaló” (szerinte ez élteti a „kisnapóleon” uralmát), míg szerintünk Kertész Ákosék (fogalmazzunk egzaktan: Hellerék), nem genetikusan, hanem zsigerből árulók, gyávák, és ami még inkább kedvez a diktatúrának. A jónevű senki, avagy a stróman (The Front) című film legfontosabb jelenetében a hatalom arra igyekszik rábírni Howard Prince-t, hogy együttműködése jeléül, „mondjon egy nevet” a Bizottságnak (ott nem a Központi, hanem a Vizsgáló Bizottságnak). Idézem Howard ügyvédjét: „Bárki nevét elfogadják, csak mondjon egy nevet! Lehet az akár Hecky Brown is…”. „Hecky meghalt” – vetette közbe Howard döbbenten. „Éppen azért, neki nem árthat [vö. Eörsi László szövegével – Gy. úr], megelégszenek egyetlen névvel is, csak jelezze, hogy együttműködik velük!” Mire Howard Prince így válaszolt a rettegett McCarthy-rendszer rettegett Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottságának: „… egyébként pedig, fiúk, ha úgy tetszik, kinyalhatják a seggem”.

Na most, ennek ismeretében (nem ismeretében?) állítja Eörsi László: „A levél tartalma szokványosnak mondható, a diktátoroknak mindenütt, mindenkor ilyesfajta irományok dukálnak [vö. Martin Ritt filmjével], csak többnyire feljelentésekkel tarkítva. Mielőtt pálcát törünk azok felett, akik ilyen beadványokat küldtek, legyünk tisztában azzal, hogy például a legnagyszerűbb forradalmáraink és szabadságharcosaink többsége is ezt tette. Hiszen nyilvánvaló, hogy az efféle levelek nem az őszinteség igényével, hanem valamilyen egzisztenciális célból íródtak”.

 

Hát éppen erről van szó, te, nagyon nagy marha! „Nem az őszinteség igényével íródtak”. Tényleg nem érted?! Valamely (nemzeti vagy bármilyen) közösség éppen attól (lehet!) szar, hogy szaremberek alkotják. Heller Ágnesek, Csurka Istvánok, Szabó Istvánok, Esterházy Mátyások… akik ugye vagy jelentettek tényeket (is) valaki(k)ről, vagy nem, ám ez teljesen mindegy, ti. az a döntő, hogy dokumentáltan beszervezett besúgók voltak: aláírtak. Rongyemberek. És pontosan olyanok, mint amilyenek a prókátoraik, elvtelen apologétáik, az Eörsi Lászlók, Ungvári Tamások, Radnóti Sándorok, Faragó Vilmosok, P. Szűcs Juliannák, Tőkéczki Lászlók, Czakó Gáborok, Betlen Jánosok... Ti. ez utóbbi három magyar férfiú a közszolgálati médium vasárnap esti főműsorában jutott oly elvi megegyezésre, mely szerint Csurka jó ember volt, aranyos ember volt, mert „ő szerette azokat a zsidókat, akiket személyesen ismert”, Tőkéczki szavaival: „nem rasszista módon volt antiszemita”. Bódis Kriszta pedig pontosan azt tette a műsorban, amiért őt odarakták, odaültették: engedelmes femino-díszletként asszisztált a vén huncutok, a sunyi-ostobák szerecsenmosdatásának közszolgálati tekenője mellett. Bódis Kriszta nagy femme fatale-szemeket meregetve „példamutatóan” volt a nyilvánosság előtt „konstruktív”, „kommunikatív”, sőt még dicsérgette is Betlenéket, noha egyszerűen csak föl kellett volna állnia, hogy otthagyja, faképnél hagyja a három püffedt heregolyót. Ámde messze nem ez történt. Sőt, nem csodálkoztam volna, ha Bódis Kriszta még a bugyigyűjteményét is megmutatja Czakó Gáboréknak a Duna-tévében! Nagyjából ilyen a magyarországi „elit”. Glancolt Kiszel Tündérek. Nemhogy börtönbe nem mennének morális megfontolásból, „értékeik” védelmében, de még a „lelküket” is eladják egy kis tévés riszálkodásért, a legelemibb emberi normákat is figyelmen kívül hagyják, ha például gimnáziumi tanári állásból az egyetemi katedra felé ácsingóznak (mint tette azt Heller Ágnes 1959-ben).

 

Ha valaki az életét, a családját menti árulással, még magyarázható. Valamelyest. Tehát csak megszorítással, ugyanis nem föltétlenül muszáj olyan helyzetbe keverednünk, hogy azután kizárólag spicliséggel lehessen megvédeni a családunkat, barátainkat, bajtársainkat… (egy-két nagyon ritka kivételtől eltekintve). Míg az az állítás, mely szerint „a diktátoroknak [a „gyilkos hatalomnak”] mindenütt dukál” a besúgás, már a teljes morális, mentális szétrohadottság hamisítatlan jele. „Mindenütt” szemetek az emberek – állítja Eörsi László –, mindenki potenciális spicli – állítja Eörsi László –, tehát a „történész” vagy teljesen hülye, vagy hazudik. És ne is Moldovára hivatkozzunk most, a léhűtők úgysem értenék, mit jelent kazánszerelésből, kőműves munkából élni (mondjuk, elvi-erkölcsi megfontolásból, miként Moldova tette, vagy azért, mert momentán léhűtésből nem lehet), tehát vegyük csak Eörsi István ismert könyvét, amelyben részint Angyal István kiállásáról, részint Déry Tibor döntéséről beszél; vagyis mindenekelőtt arról a mártírról, akit egyébként Eörsi László maga is összeszőrözött az Angyal István (1928-1958) című könyvében, s aki kommunistaként (nota bene valódi kommunistaként!) még a pártba sem lépett be, nemhogy spicli-leveleket irogatott volna hatalmi embereknek „egzisztenciális célból”.

Korábban idéztem itt Eörsi István könyvéből: Déry Tibor – klausztrofóbiás lévén – igyekezett volna mihamarabb kiszabadulni a börtönből, ezért megpróbálta rávenni magát a szellemi-művészi kollaborációra. Megígérték neki, hogy hamarosan szabadulhat, „csak meg kell bélyegeznie a forradalmat. Déry kötélnek állt, és napokig törte magát, hogy ilyen célzatú irodalmi művet hozzon létre, de egyetlen olyan mondatot sem bírt kiizzadni magából, amely kielégíthette volna stiláris igényeit… Amióta ezt tudom, a korrumpálhatatlan íróság példaképének tartom: leborulni egy őrmester előtt, átkulcsolni a lábát, sírva könyörögni neki, azt igen, de hazug, rossz mondatokat írni, azt már nem: ennél még a klausztrofóbia is vállalhatóbb”.

 

Tehát van korrumpálhatatlanság. Csak a „többség” korrumpálható. Legalábbis Eörsi László szerint: „a legnagyszerűbb forradalmáraink és szabadságharcosaink többsége is ezt tette”. Eörsi László szerint „mindenütt”. Míg Kertész Ákos szerint ma már nem mindenütt. Míg kedves szerénységem szerint a harmincas években a német társadalom többsége volt antiszemita. Tehát?! Mindig a „többség” oldalán áll az igazság, a morális integritás? Furcsa lesz, amit mondok: szinte soha. Sőt ellenkezőleg! A hitvány emberek (miként Eörsi László is) mindig a többség véleményével, szándékával, ízlésével satöbbijével takaróznak, magyarázkodnak, és ezt pontosan azért teszik, mert: hitvány emberek. Képtelenek megfelelni a kevesek által példázott erkölcsiségnek, nem tudnak „kopott kabátba szokni, úri dölyffel megállni, mosolyogni”, vö. Bódis Kriszta vasárnapi média-szereplésével. Tegyük hozzá: a tisztesség nem föltétlenül követel hősiességet, 1959-ben sem kellett hérosznak lenni ahhoz, hogy valaki becsületes gimnáziumi tanár maradjon, mi több: még a nagyobb karrierhez sem tartozik szükségképpen a spicliskedés. Olykor elegendő az egyszerű tehetség. A diktatúrát nemcsak az arrogancia jellemzi, hanem az is, hogy a zsarnok hosszasan hajlandó udvarolni valamely (számára is) értékes, tehetséges „alattvalójának”, s nemcsak a mesében (Mephisto), ti. például Aczél György híres (némelyek szerint hírhedt) volt erről a tulajdonságáról.

 

Eörsi László meggyalázza Angyal István emlékét is, Eörsi István emlékét is (vagy ahogyan Cseh Tamás énekli: „valami itt [eörsileg is] korcsosul”), és csak azért… mert… Nos, személyesen szeressen Tőkéczki professzor (is) életem végéig, ha értem, miért!

Eörsi László szerint „A történésznek és más társadalomtudósnak [ti. Hankiss Ágnesnek – Gy. úr] illene az ilyen szövegeket megfelelő forráskritikával kezelnie. ťHeller 1959-ben gyakorlatilag üdvözli az ’ellenforradalom’ leverését, ami azért is rettenetes, mert ekkor már a legtöbb bebörtönzés és kivégzés megtörténtŤ – véli Hankiss, aki a tudományos kutatómunkát a jelek szerint szervesen összekapcsolja a pártpolitizálással. Csakhogy e levél akkor lett volna rettenetes, ha a miatt bármelyik fogoly akár egy perccel többet töltött volna a börtönben, vagy ha a nyilvánosságot mételyezte volna”.

 

Tehát pl. Auschwitz akkor lett volna „rettenetes” – az Eörsi László-i logika szerint –, ha a nácik szálanként tépdesik ki a foglyok zsigereit. Eörsi László „forráskritikára” hivatkozik Hankiss Ágnessel szemben. Jó, akkor én azt mondom: a „történelmi forrás” lehet Eörsi István könyve is. Horribile dictu. Amelyben az olvasható, hogy az amnesztia során egyeseket kiengedtek, míg másokat (mint pl. Eörsit) hónapokig ültettek még a börtönben. Soha nem tudták meg, miért, homályban maradt, hogy ki milyen „levelet” írt, telefont eresztett meg az „érdekükben” pró és kontra. Nem én mondom, Eörsi írja. Mármint Eörsi István. Merthogy – nagyon úgy tűnik – nem mindegy, milyen a keresztnév! Vagyis a moral insanityt pontosan az jellemzi, hogy a morálnak a lehelete sem érinti meg, nem tudja, nem érti, nem érzi, hogy a besúgás, a mindenkori spicliskedés a mindenkori (általános) morált „mételyezi”. Közvetve nyilván, de annál hatásosabban, ugyanis még csak elítélni sem lehet hic et nunc a besúgót. Ez az ősfertőző patkányság lényege! És ha igaz, amit Eörsi István ír az idézett könyvben, akkor nyilvánvaló: a Heller-féle leveleket, az ENSZ-hez címzett petíciókat az amnesztia elodázására is fölhasználhatták. Kivétel persze, ha az Eörsi István által kárhoztatott „aláírás” a bebörtönzöttek érdekeit szolgáló alku tárgyát képezte (Kádárék, illetve Illyésék, Németh Lászlóék, Örkényék, Vas Istvánék… között). Nem tudjuk.

Két dolgot tudunk biztosan. Az egyik, hogy Eörsi István így fogalmaz a könyvében: „Az a néhány filozófus és esztéta – Hermann István, Almási Miklós, Heller Ágnes –, akik az 1949-es Lukács-vita után hűek maradtak mesterükhöz, 1957 végén vagy 1958 elején kéretlen levélben határolták el magukat tőle – Hermann és Almási denunciáns hangvétellel, Heller pedig enyhébb formában”.

Ugye?! Amikor a jó stiliszta tolla is megbicsaklik. Milyen a denunciáció „enyhébb formája”? Heller Ágnes egy „kicsit szűz” maradt? A „hangvételnek” nem lehet a „denunciáns” a jelzője, hanem az árulásnak, a besúgásnak vannak jelzői: aljas, gyalázatos stb., vagyis Eörsi állítása így hangzik helyesen: „1957 végén vagy 1958 [1959] elején kéretlen levélben határolták el magukat Lukácstól – Hermann és Almási könyörtelen denunciációval, Heller pedig puhábban (sunyibb módon) fogalmazva”.

A másik, amit biztosan tudhatunk Eörsi István könyvének ismeretében, hogy Eörsi László prókátorkodása hamis, de legalábbis bizonyítatlan (a „levél akkor lett volna rettenetes, ha a miatt bármelyik fogoly akár egy perccel többet töltött volna a börtönben”), illetve erkölcstelen. Mindenkivel, de különösen a börtönviselt Eörsi Istvánnal szemben.

 

Eörsi László szerint „sokkal szerencsésebb lett volna, ha Heller elébe megy a vádaskodásnak, hiszen emlékezett is a levélre. Megúszhatta volna a magyarázkodást, amely egyébként is igen támadhatóvá sikeredett. A dokumentum keletkezésének körülményeiről a Magyar Hírlap online tudósítása szerint azt közölte, hogy első férje, Hermann István hatására fogalmazta meg az eredetileg két és fél bekezdésnyi levelet, a többit (eszerint mintegy öt oldalt) Hermann hamisította. Ha ez így volt, akkor is tudnia kellett róla, hiszen az aláírás az övé. A Magyar Nemzetnek adott interjúja bizonyítja, hogy nem volt kényszerről szó, férjének akart segíteni. (Azt pedig ő sem állította, hogy hatósági manipuláció lenne a dokumentum.) Tehát Hermannt szükségtelen volt az ügyben szerepeltetnie”.

 

Ha „szükségtelen volt” (ah!), akkor – eufemizmus ide, eufemizmus oda – Heller mai „szükségtelen” hazudozása, illetve hajdani „egzisztenciálisan” (értsd szimpla karriervágy által) motivált besúgása egyazon férges, denunciáns erkölcsi tőről fakad.

 

Eörsi László: „A Magyar Nemzet említett számában [Heller] így védekezett: ťEgy ilyen rágalomnak nem tulajdonítok különösebben nagy jelentőséget, méltóságomon alulinak tartom, hogy beszéljek valamiről, amiről nem is szabadna beszélni, hiszen az egész életem mutatja, hogy ez az egész hazugság. [...] Nem is akarom tisztázni. [...] Egyetlen dolgot tudok elmondani ezzel kapcsolatban, mégpedig azt, hogy akik ismertek, azok tudják, hogy mi volt a véleményem 1956-rólŤ. Mindezek nem túl meggyőző érvek, és azzal, hogy a Szent Péter-analógiát említette, tovább növelheti a gyanút maga ellen.”

 

Milyen „gyanút”? A spicliség „gyanúját”? Ezt hogyan „növelhetné”, ha Eörsi László már fölmentette a „gyanú” alól? Vagy csak a mocskospiszkos-faszista-komonista rohatt-mocskos-szemetek gyanúját növeli? Például az enyémet? Nincs rá szükség, gyerekek, az én „gyanúm” eleve maximális. Az „eleve” itt azt jelenti, hogy én Heller „filozófiájából” következtetek a helleri moralitásra. Nem volt szükségem a közzétett levél ismeretére. Mondok példát, ám előtte – a frappírozás okán – idézem Eörsi László soron következő mondatait: „Valószínűleg Heller pályafutásának a mélypontja ez a levél. Ezt követően azonban mindinkább bizonyította demokratikus elkötelezettségét. Csak dióhéjban: az MSZMP KB már 1960 nyarán támadta ťrevizionistaŤ és ťantimarxistaŤ nézetei miatt (s ez egyéb szankciókkal járt [pl. 1967-ben az Akadémián „megvédte” gagyi disszertációját – Gy. úr]). 1968-ban társaival nyilatkozatban tiltakozott a csehszlovákiai beavatkozás ellen; 1973-ban, a ťfilozófus-perŤ során többedmagával kizárták a pártból, és elbocsátották állásából.  Második férjével, Fehér Ferenccel A magyar felkelés rövid története címmel  írt kötetével – ami nálunk 1981-ben, szamizdatban jelent meg – hitet tett az 1956-os forradalom mellett. Ez az életút mindenképpen tiszteletet parancsol, nemcsak a mai közéleti szereplőkhöz viszonyítva.”

 

Azért ne essünk túlzásba! Tiszteletet esetleg követelhet, ám parancsolni Heller nem parancsol! Ami pedig a lényeget illeti: Eörsi szerint a helleri „életút” parancsol tiszteletet, s nem a Helleri életút része. Hát hogyne. Egyébként pedig az efféle „életút” a tipikus agent provocateur-i pályaív. Az persze nem bizonyított, hogy Heller Biszkuék, Korom Mihályék besúgója lett volna Ausztráliában, Amerikában, Nyugat-Európában, csak épp az ominózus „gyanút növeli” Heller levele, illetve minden megnyikkanása.

Tehát Eörsi László „történész” szerint Heller „A magyar felkelés rövid története címmel  írt kötetével… hitet tett az 1956-os forradalom mellett”.

 

És?! Ki nem szarja le történelmileg Heller „hitét”? Kérdem én ezt a „történésztől”. Mely kérdés – kiterjesztve – így hangzik: igaz-e, hiteles-e történelmileg az, amit Heller közöl „parancsolón” az Eörsi „történész” által idézett műben? Kérem, Heller Ágnes erről a könyvéről így fogalmaz a Filozófiám története című könyvében: „A megtorlásokról írottakban ugyan a valóságosnál magasabbra tettük a kivégzések számát, de mivel semmiféle statisztika nem állt rendelkezésünkre, ezt nem tekintem hibának. Minden forradalomnak vannak legendái, s amíg a történetírás nem léphet színpadra, addig a legendáknak megvan a maguk jogosultsága” (140. oldal).

 

Erről korábban beszéltem, itt is, most csak annyit: Eörsi László történész. Ugyebár. Heller-mosdató kvázi történész. Diplomáját tekintve persze igazolt tudós, ám az ilyen ember minden, csak nem értelmiségi. Szerinte Heller tisztességét „parancsolón” bizonyítja, hogy „hitet tesz a forradalom mellett” egy olyan könyvben, amelyben a szerző tudatosan torzít („a valóságosnál magasabbra teszi a kivégzések számát”), vagyis a „forradalom rövid történetről” szóló könyvében nem történetről ír valójában, hanem – bevallottan – legendákról, s ezzel szándékosan vezeti félre az olvasót. Vagyis hazudik. Miért az erős kifejezés? Mert a szerző nem jelezte a könyvben: „a kivégzések száma” nem tény, hanem legenda. Kitaláció. Elnagyolás.

 

Huszonnégy évvel ezelőtt olvastam Papp Zsolt cikkében: „Falus: Heller vulgarizál, elnagyol, általánosít, kitalál. Fiúszerelmet, éthoszt, irodalmat. Ez tény. Eljárása Páris ítéletének paródiája. Ez tény. Eljárása szánakozó mosolyt vált ki”.

 

Szánakozó mosolyt is. És a minden ízében hazug, spicli, rongyembernek járó megvetést is. Én ezt már 1988-ban tudtam. Többen tanúsíthatják, Papp Zsolt egy picit meg is orrolt érte, persze nem oly idióta módon, mint Faragó Vilmos (illetve P. szűcs Julianna), nem nevezett „szélsőbalosnak” stb., de láttam a szemén: rosszul esett neki, hogy Heller Ágnest (így mondta Papp Zsolt) „az ő szavait használva bántottam” – annakidején.