l'atelier de joel robuchon, london. két michelin csillag.

kiszolgálás kifogástalan, figyelmes, kedves, de egyszerre laza, már amennyire a hely szelleme ezt engedi. a berendezés kicsit sötét, kb ilyen színvilágot képzel az ember egy sztriptízbárban (:). a földszinten bisztrójellegű a vendéglátás, odafent (ott voltunk) látványkonyha, ízléses berendezés. nagyon fiatal staff, de kőprofik.

nem ettünk menüsort, mert vacsoráztunk, és szerintem nem is döntöttünk rosszul, 3 fogástól, és a kenyerektől, meglepetésektől bőven jól laktunk.

 

a kenyerek első osztályúak voltak. olasz ropogós kenyér, fügés-mandulás bagett, fekete-olívás barna kenyér, és még 2-3 féle kenyér, nem is tudtam végigkóstolni őket. hozzá vaj, olíva balzsamecettel, kiváló nyitány.

 

az üdvözlőfalat egy tenger gyümölcsei "mousse" volt fürjtojással, de nem igazán értettem az összetevőket, mert a hölgy, aki mindig felsorolta azokat, valami olyan rettenetes francia akcentusos cockney-t beszélt, hogy az ausztrál akcentuson edződött nyelvtudásom sem volt oda elég...de mély nyomot hagyott, még most is emlékszem az ízekre. 

 

első fogásom (szó szerint fogom idézni): "Pan fried scallops on fregola sarda with black truffle from Perigord". 

a kagyló tökéletesen volt elkészítve (jobban, mint philippenél), a szarvasgomba mellet nehezen rúgott labdába, de összességében kiváló kezdet volt. az üdvözlőfalat mondhatni elnyomta ezt a választásomat.

 

 

második fogás: "Milk fed lamb cutlets from Pyrénées with fresh thyme".

lehet, hogy eddig rossz helyeken ettem, de itt a bárányhoz is megkérdezték, hogyan kérem (medium rare). és úgy is volt elkészítve, a legjobb bárány volt eddig. nem tudom, hogy az elkészítés, vagy a minőség miatt, vélhetően inkább mindkettő miatt. hozzá pedig a "famous" krumplipürét kaptuk, amit a hölgy nagyon büszkén jelentett be. nos, én nem vagyok egy gasztrosznob-ellenes, de ahogyan be lett vezetve ez a krumplipüré, önkéntelenül is megjegyeztem félhangosan, hogy csak ezért jöttünk igazából. valójában cinikus voltam, de félreértette, és onnantól nagyon a pixisbe kerültünk. :)) viszont ez a krumplipüré tényleg csodálatos volt, egyszerűen nem tudtam rájönni, mitől volt annyira tökéletesen krémes, de tényleg volt ok a hölgynek a büszkeségre. ettől még picit viccesnek találom, hogy a krumplipüré a cégére egy helynek, na. :)

 

desszert (az este fénypontja - a bor mellett): "Manjari chocolate, white chocolate ice cream and Oreo cookie crumbs".

igen, ez már leírva is jól hangzik, de hát...atyaúristenezések közepette nyammogtam rajta. hozzá kell tennem, hogy ez egy üzleti vacsorának indult, de mikor ideáig eljutottunk, a gasztronómia iránt picit kevésbé fogékony partnereim is eljutottak valami extra állapotba, vagy azért, mert tekintettel voltak rám, a "hóbortos magyarra", vagy tényleg ízlett nekik. de kb. itt a csokicsodánál jutottam el abba a stádiumba, hogy nem bírtam tovább türtőztetni magam, és részletről részletre meg kellett velük osztanom az összetevőket, elképesztő hümmögések közepette. :)

szóval, úgy kell elképzelni ezt a csodát, hogy volt egy gombóc csokifagyi, amiben voltak ropogós étcsoki-gömbök (buborékok), amik folyós meleg csokival voltak töltve. mindez körül volt egy csodálatos csoki mousse, és az egész le volt fedve egy aranyozott (hehe - tényleg) csoki-lappal. fenomenális, csodálatos, brutálisan csokis, elképesztő. :)

 

zárásként kaptunk egy vanília-mousse-t, nem vagyok a rajongója, de most kivételt tettem, és nem bántam meg...majd ráadásul több féle apró sütiből lehetett még választani, mindegyik tökéletes volt.

 

mindehhez ittunk egy palack észak-olasz vöröset, nincsen az étterem honlapján kint (az ára is off-the-list volt...), a legjobb tanninokkal felszerelt vörös volt, amit ittam eddig, tökéletesen passzolt.

 

összességében kicsit bánom, hogy üzleti vacsora volt, mert sajnos nem tudtam olyan intenzíven figyelni az ízekre, részletekre, de így is életre szóló élmény volt. az árak brutálisak voltak, egy jónak számító magyar havi keresetbe került hármunknak. nem tudom eldönteni, hol az a szint, ahol azt mondja az ember: ennyit megért. igazából nagyon gazdagnak kell lenni ahhoz, hogy jó szívvel elköltsön az ember ennyi pénzt - kajára. vagy jó cégnél kell dolgozzon. akinek ezek egyike fennáll, menjen, és habozás nélkül próbálja ki, akinek nem, az felejtse el, sokkal kevesebbért majdnem (itt a hangsúly!) ilyen élményt kap itthon is. (elnézést a vacak képekért, ennyit tudott a telefon)