Amit "vidéki" körülmények között lehet, mindent kipróbáltunk kutyasuli ügyben. A nagyon régi, németes munkakutyás kiképzéstől kezdve a modernebb, játékosabbon keresztül a legújabb "irányzatokig" mindenben szereztünk tapasztalatot, és az egészet kutyás versenysporttal, agilityvel koronáztuk meg -ill. jobbára csak a felkészüléssel, mert labaradorral ezt inkább csak élvezni lehet, mint megnyerni (Ananászt nem ide számítva :) ).  Kialakult pár viszonyítási pontunk, ami alapján szerintem érdemes szelektálni a sulik és az oktatók között.

Póráz: legjobb, ha a kutya póráz nélkül (!!!) dolgozik a foglalkozásokon. Ha pórázzal kell, és előírnak vmilyen fojtó nyakörvet, akkor legalább engedjék meg a retipóráz használatát. Ha ragaszkodnak a hagyományos fém fojtóhoz, akkor inkább kerüljétek el a sulit.

Játék: ha a szünetekben sem lehet a kutyákat elengedni, akkor ott vmi nagyon nincs rendben, persze, a nem szocializálódott ebekre ez nem vonatkozik.

Jutalom: ha az oktató semmit sem konyít a klikkerhez, vagy ellenzi a használatát, akkor kissé lemaradt a világtól. A jutalomfalat, ami biztosan kelleni fog legalább az elején, kicsi legyen és puha, pl. virsli, sajt, hasonlók, ne száraztáp. Ezt nem biztos, h el fogják mondani.

Feladatok: olyan oktatót válassz, már ha van lehetőséged választani, aki hajlandó foglalkozni az egyéni problémákkal is, legalább kérésre vagy különfoglalkozás keretében. És nem utolsó sorban tudd meg, h a vizsga, amivel zárul a képzés, melyik rendszer milyen szintű vizsgája lesz, nehogy az legyen a vége, h a tanfolyamdíjban beszedett vizsgadíjért cserébe csak egy "helyi" papírt kaptok. Mert van ilyen is...

Ha van rá lehetőséged, szerintem leghasznosabb lenne egy tükör-módszeres suliba elmenni.