Köszönöm mindenkinek.

Nagyon-nagyon nehéz volt meghozni a döntést, pedíg készültünk rá.

Hiába, az elmúlt tizennégy év, az nagyon hosszú idő volt, s talán még magam sem hiszem el ami történt.

Érdekes volt viszont ,hogy  a "Doki-bácsi"- akihez kölyökkora óta jártunk , megköszönte, hogy elhoztuk a kutyust és a lehető leg humanitáriusabb megoldást választottuk és nem hagytuk szenvedni. A végén még nála is előkerült a zsepi sarka a zsebéből.

 Valószínűleg sok ember nem ezt a megoldást választaja a végén....

Nem volt egy könnyű hétvégénk.

Egyenlőre nem tervezünk újat, van még egy Jack Russel-ünk, akit most még jobban kell pátyolgatni és "elrontani". Ők ketten együtt nőttek fel, ill. a labilány egy kicsivel idősebb volt.

Kívánok minden jót a gazdiknak és a kutyusoknak is egyaránt!!!!!