2010-14: Egész ciklusos gyalogtúra a Siralom-völgyben
(directed by Orbán-kormány)
Bár a ciklusnak még a fele sem telt el, egy évértékelöt nem csak a múltra, de a jövöre tekintve is el lehet készíteni. A ciklus nem ígér mást, csak a legrosszabbakat.
Növekedés kilátás 2012-re: mivel 2011 végére az exportra termelö ipar kivételével minden gazdasági szektor recesszióban volt és mivel 2012-ben 3 trend is a szükülö keresletre utal:
- exportszükülés a globális dekonjunktura miatt
- megszorító csomagok hegyei Európa szerte
- belsö szükülés a minimum 1400 md-os megszorító csomag miatt
ezért vaskos GDP zuhanásra lehet számítani. A 2012-es 0,5%-os tervezett GDP növekedést helyböl az álom kategóriába lehet sorolni. Csak az évközi újabb megszorítások biztosak az elúszó hiánycél miatt.
Érdemes a helyzetet összevetni Görögországgal. Az IMF megszorításai padlóra küldték Görögo makro mutatóit. A -5% GDP-k, a 20 %-os munkanélküliségi adatok évek óta és még jó néhány évre programozva vannak. Görögo-ot a megszorítás végleg a fizetésképtelenségbe küldte. Ráadásul azért ilyen látványosan, mert az ottani statisztikát nem tudja kikozmetikázni a Mo-on már jól ismert fenomén: az export ipar. Amely gyakorlatilag érzéketlen a belsö megszorításokra, ezért képes a valóságot megszépíteni. Csak hogy Görög-oban az export/GDP arány 22%-os, míg Mo-on 81%. Görögo-ban tehát a megszorítasások egyenes következménye, a belsö piac elrothadása, az export alacsony aránya miatt azonnal leolvasható a makro mutatókból. Mo-on viszont az export által (azáltal a pár tucat multi illetve nagy magyar cég által) már évek óta leplezödik, hogy mekkora a belsö gazdasági baj. Mivel 2012-ben az export leülésére lehet számítani, így a mély belsö recesszióról a lepel lehull.
OV: államalapító helyett államcsödbe vezetö?
Nem könnyü most Orbán Viktornak lenni. Nyolc évnyi kellemes semittevésböl és álmodozásból lépett ki a valóságba azzal a határozott céllal, hogy új Államalapító lesz. Amire egyébként országos igény is volt a ballibsi uralom alatt prolira lepusztított országban.
Aztán a semmittevö álmodozó a messzeföldön hírhedt káderpolitikájával úgy járt, hogy azt még most se fogta fel a teljes valóságában.
Hogy Orbán is értse, ezért lefordítom foci nyelvre: Orbán úgy járt mint az az edzö, aki elzavarta a legjobb játékosait csak azért, mert azok nem ígértek neki azonnali Champions League-et. Ezután a teljes bevételt rááldozta egyetlen játékos megszerzésére, aki azt hangoztatta, hogy ö egyedül képes megverni a Világválogatottat.
A jó sok ésszel megáldott edzö meg hitt neki, mert ö is erröl álmodott egész életében, hogy egy nap majd térdre kényszeríti a Világválogatottat –így hát a klub teljes kasszáját rááldozta a megváltó játékos megszerzésére.
Aztán a nagy ünneplések után eljöttek a munkanapok szürkeségei és a nagyratörö edzönek lassan rá kellett jönnie, hogy a megváltó focistának nem elég, hogy fából van a lába, de még futballpályát se látott soha.
Ott állt tehát a világhírnévre törö edzö megfürödve a világ legtehetségtelenebb szerzeményével.
Hát itt járunk. A Jobbkézröl kiderült, hogy semmihez nem ért a területén, csak udvari bolond képességekkel rendelkezik. De azzal megszakítás nélkül!
Gazdasági tankönyvet az életében nem olvasott végig. Csak szemezgetett belölük, a legjobbnak tünö mondatokat kiragadta belölük és erre hitte, hogy gazdaságpolitikai tudása és rendszere van!
Csak az a probléma Bolond matocsy elvtárs, hogy meg kellett volna tanulni, hogy az egyes jól hangzó elméletek milyen premisszákra épülnek, milyen keretek/feltételek mellett érvényesülnek. Például az állami kiadás csökkentésböl finanszírozott adócsökkentés helyböl nem generál extra GDP növekedést. Mert míg az állam kiadásai nagyrészt azonnali effektív keresletet gerjesztettek, addig a háztartások a jövedelem többletnek csak egy részét hajlandók elkölteni. Ezt hívják úgy, hogy az állami kiadás csökkentés GDP áldozattal jár. Legalábbis rövidtávon.
De a helyzet még ennél is rosszabb: az adócsökkentést, amivel a felsö 10% jár jól, leginkább a maradék 90%-ra rakott teherböl keresztfinanszírozzák. Ez esetben tehát azoktól vonnak el jövedelmet, akiknek magasabb az aggregált fogyasztói kereslete, mint azoknak, akik megkapják az extra jövedelmet. Az udvari bolond tehát fogyasztás növekedést hirdetett, valójában a fogyasztás szükítését valósította meg.
Persze színezhetnénk a dolgot, miszerint ha a háztartások pénz illúzióba kerülnek, akkor felszámolják a megtakarításiakat, berobbantják a hitelfelvételt, amitöl mégis csak nö a fogyasztás. Ennek a tarthatatlanságát már 2002 megmutatta, miszerint magyar hozzáadott értéktöblettöl roskadózó fogyasztási cikkek a Nem létezö kategóriába tartoznak. Ennek megfelelöen a legexpanzívabb költségvetési években is az ipar belföldre való termelése a 0%-os növekedés körül mozgott. Ami viszont maximumra járt, az az állam és a háztartások eladósodásának a mértéke. A klasszikus finanszírozási aranyszabályok (a háztartások-vállalatok-állam között) még jobban megbomlottak. Ennek a levét issza az ország ma is. Meg holnap is.
Eredmény: csak az állam és a háztartások eladósodottsága, valamint az ország versenyképtelensége nött, a fenntartható fejlödés alapjait pedig töböl vágták ki a kormányok. Az a fogyasztást eröltetö gazdpol, ahol az állami hitelpénzt nem a hazai, hanem a külföldi termelö/szolgáltató vállalatok vágják zsebre, a pokolba vezet.
A mai recesszióban, ahol a háztartások fizetöképtelensége rekordot ír, meg pláne az agysérült kategóriába tartozik az, aki a fogyasztás serkentéséröl ábrándozik.
Hát így néz ki OV király az udvari bolondjával.
Egy szakmai selejt kapta meg a gazdaság teljhatalmú irányítását.
A csak a csodagyártást elfogadni akaró OV király meg rendületlenül bízik az Udvari selejt (rendre bedölt) vízióiban, így ez most már trend, hogy eddig
OV minden kormányzati ciklusában megtalálta a maga bolondját, aki a falnak vezette.
Amennyire végzetes tévút volt a wermeri politikai marketing stratégia (azaz ne vitatkozz a politikai ellenfeleiddel, csak magadat dicsöítsd – aminek következtében egy 2/3-os gyözelmi lehetöséget 2002-ben bukásra abszolvált a Fidesz), pont annyira tévút Matolcsynak a szellemi zavarokkal, szakmai deficitekkel teletüzdelt gazdasági ötletbörzéje.
Az udvari bolond megálmodta: Növekedést látok! (a semmiböl)
És ha már fogyasztás, akkor beruházás is. A jövöbeli fenntartható fejlödés egyik alappillére a beruházás, innováció. Nem is kérdés, hogy persze pont ezeken a területeken nem történt semmi említésre való. Immáron 10 éve nem, söt most már évek óta tart a lejtmenet e területen, amit még az alacsonyabb kapacitás kihasználtságok se indokolnak. Egy biztos: a 10 év elkúrásának óriási ára lesz a modernizációs versenyben is. Minden beruházás, innováció, ami nem valósult meg ebben a 10 évben (na meg a következökben) a forrás hiánya/drágasága miatt, még jobban hozzájárul ahhoz, hogy az évtized végére a magyar vállalatokon még jobban átgyalogoljon a konkurencia.
Memento: 2002-ben ugyanebbe a zsákutcába indult be a ballibsi kormány: Eredmény: konvergencia verseny elsöjéböl pár év alatt utolsó lett. Szlovákia csak autógyárból elvitt 2-öt (a magyaroknak csak a gumi maradt), a GDP növekedésük 2/3-át az autóipar adja, érdekes, ök nem bóvlik.
Megszakítatlanul folyik tehát immár 10 éve a prociklikus elkúrás
Amikor volt vilgazd konjunktura, akkor eladósodott a kormány, mert még magasabbra akarta pörgetni a potenciális GDP-t. Amikor meg beütött a krach és anticiklikusan élénkíteni kellene, akkor meg már nincs forrás csak adósság hegyek, amiket vissza kell fizetni. És éppen ezért megszorítani kell. Illetve mást nem is lehet már. Különben államcsöd. Recesszióban megszorításani és adósságot visszafizetni? – nincs ennél nagyobb világösszeesküvés a magyarok ellen! – harsogja a összeeseküvés elméletet sejtö.
Közben csak a hülye nem érti, hogy ezt a helyzetet nem a világ hozza rá a lúzer országokra, hanem azok saját magukra.
És itt belép a szakmai selejt udvari bolond. „Kinöjük a hiányt!” halvaszületett ötletét hajszolva megvalósítja, hogy
veresjánosi mélységekben repül a költségvetési szakma,
az államadósság növekvö pályára állt,
az ország bóvli kategóriába került,
a befektetök és a lakosság menekítik ki a pénzüket az országból
Tobzódnak az udvari bolond áltudományos képességeiböl eredö károkozások. A 2012-es budget alig 600 milliárdos aht hiányt enged meg. Ezt 2 tétel már egymagában túlszárnyalja: szja csökkentés, társasági adó csökkentés. Ha meg a végtörlesztést is hozzáveszem, akkor meg már campobasso.
Na de hol van akkor még a teljes állami szektor?!?!
Oh, azt majd kiizzadja az elöbb említett 3 kedvezményböl kimaradt 90%-nyi nép.
Ja, és alig 1 %-os növekedési potenciálra 3%-os tényleges növekedést terveztünk. Oh, akkor meg 600 milliárd forintnyi bevételt tévedtünk. Nem gond, a 90%-ra ezt is ráraktuk. Úgyis annyi már a terhük, hogy érzéketlenek a többlet súlyra. Ezzel össze is jött az 1400 milliárdos sarc.
Csak lesz itt egy nagy baj selejtjeim: már ma minden 5. háztartás nemfizetö a közüzemi díjak terén. Tippeljünk, milyen lesz ez az arány 2012, a mega megszorítások évének a végére: minden 5-ik, minden 4-ik, minden 3-ik, …..?
Sajna 5-nél magasabb számra semmi esély.
A túra a Siralomvölgyben 2012-ben újabb mélységeken át vezet.
És ekkor eszembe jut Orbán 2006-os kampány szövege amely azt állította, hogy az országjárása során 3 millió emberrel beszélgetett.
S aztán jött 2010, s csinált egy országot, ami csak 300.000-nek szól. Ráadásul a 300.000 legtehetösebbnek. Ezt még az ultralibsi szadeszosok se merték volna megcsinálni!
És erre mondja a valósággal szembenézni még mindig képtelen kormányzat és hódudvara (hódoló udvar): Javítani kellene a kommunkációt, mert abból fakadnak a bajok!
Megjegyzem: ezek már agyhalottak!
A duma minden, az eredmény semmi
Szóval összedölt a fidesz álombirodalma. A királyt, az egész pártot meg a hódudvart egy agysérült Udvari bolond vezeti neki a falnak. Beleszédülnek az ütközésbe, de újra és újra nekimennek.
És egy értelmes alak sincs közöttük, aki megszólalna, hogy Viki királyom, vedd el az Audi kulcsomat vagy zároltasd a költségvetési forrásomat, vagy amit akarsz, de ki kell mondanom: Tévedsz! Mert nem hogy 60% nem lesz a ciklus végére az államadósság aránya, hanem örüljünk ha nem lépi át a 90-et. Az Alkotmány által kötelezöen elöírt pályának megfelelöen. Mert az egykulcsos adó alkotmányba foglalása egyenlö az államadósság növelés törvénybe foglalásával. Meg 90%-nyi nép leszarásával.
És nem hogy gyorsnaszád nem leszünk 2013-ban, hanem a ciklus végén még mindig csak tutajjal evezünk. A gyorsnaszádok között.
De nem szól senki, mert mindenki fosik. S ugyanazt a hibát követik el, mint gyúrtcsótányék alatt a ballibsik, amikor a párttagok, a hódudvar meg a hívök egységbe zárva kiálltak a vezér mellett, ezzel jelezvén neki: Nagyon jó úton jársz vezér, csak így tovább! Harcolj csak tovább minden eszközzel az ellenség ellen.
S a végét tudjuk: totális történelmi bukás. De nem csak személyben és pártban. Hanem az ország is vele bukott.
Hát így jár az, aki nem versenyképes emberekkel veszi magát körül. Hanem udvari bolondokkal, mese írókkal, kávézaccból jövendöt jósolókkal, meg úgy általában szakképzetlen, szolgalelkü kutyusokkal. Akik semmit nem értenek az ország valós helyzetéböl, viszont sajtó tájékoztatókra, az állami ünnepekre remek népmeséket tudnak irni, gyönyörü szóképekkel és színes ceruzákkal.
Ezeknek elhiszi a vezér Európa legbetegebb országáról, hogy:
- 1 millió munkahelyet teremtünk
- Gyorsnaszád vagyunk
- 2013-ban mi leszünk a térség növekedésének a motorja! Eseteleg egész Európáé!
- A világon nem volt még ekkora mértékü adósság csökkentés (ja, egyszeri manyup vagyonból) mint a jelenlegi kormány alatt.
- Európa legrugalmasabb munkaerö piaca teremtödött meg, amire feltartózhattatlanul fog beáramlani a munkahely teremtö külföldi beruházás.
- az államadósság igenis csökken, ezt érezni kell, nem pedig az ezzel ellentmondó statisztikáknak hinni.
Minden normális ember elött tiszta, hogy mindez csak levegöbe duma, aminek semmi valós alapja nincs, söt, a helyzet ellenkezö:
Költségvetesi sokk van, gazdasági versenyképtelenség növekedés van stb, aminek a következménye a befektetöi menekülés, a külföld bizalmatlansága. S ekkor ezt az udari meseírók így írják meg a vezér beszédébe:
- összeesküvés történt az ország ellen!
- támadás érte az országot!
- nekünk nem ugat se Moszkva, se Brüsszel!
Ez utóbbihoz megjegyezném, hogy Brüsszel az európai közösségek értékeit és szabályait képviseli. S a kérdés nem az, hogy ezek közt vannak idejét múltak is, hanem az, hogy ezek a szabályok mindenkire vonatkoznak, ráadásul a kezdetek óta. Tehát nem csak az Orbán-kormányra és nem csak mától.
S ha Brüsszel egy megítélés során téved, akkor azzal lehet vitatkoznia az Udvarnak. De hogy ezek elöre elküldik a picsába az egész világot, az azért több mint egy peremországból jött jobbágy szereptévesztése amikor betéved az Operabálba és ö akarja megszabni, hogy ki lehet vendég.
S aztán megtörtént az elképzelhetetlen 2011 végére, 2012 elejére: az elsö szabadságharcos sikerek után (csak tudnám mit sikerült addig is elérni?) amikor már senki nem ugatott be a magyar szuverén gazdpolba, egyre jobban kezdett összedölni az Orbán-kormány önmaga által kreált fantázia birodalma, és Ovi egyre jobban rászorult a külsö segítségre: Bár kipateroltuk az IMF-et, meg kiosztottunk Brüsszelnek néhány kokit meg leesett nekik néhány saller, a matocsizmusra bazírozott, öneröböl való túlélés (és Európa magunk mögött hagyása) enyhén szólva nagyon nem valósult meg. Rövid 1 év után mégiscsak visszakúsztunk az IMF lába elé. Rádásul
Brüsszel visszakézböl adta Ovinak a kokit meg a sallert
Valaki mondja már el Ovi királynak, hogy az ország valós helyzete az, hogy egy alsógatyára eladósott jobbágynak nincsen lehetösége és ebböl kifolyólag nem is lehetnek feltételei egy Oparabálon.
Ezt a kokit kapta most a szabadságharcos vissza 2012 elsö napjaiban az EU-tól, az IMF-töl és a pénzpiacoktól. Pár nap alatt üzent az egész világ, hogy ki húzza itt a menüettet és mennyiért, ha ugrálna az adós: 320 forintos euróért, 720 forintos CDS felárért és 10% feletti állampapír hozamokért kaphat muzsikát, de még ennyiért se sokáig.
Ovinak másfél évnyi álmodozás után megszégyenülten fejet kellett hajtania a globális törvényszerüségek elött.
Eltelt tehát másfél és kormányzás. Az ország ott van ahol 2006-ban meg 2008-ban. Egy szakmai selejt udvari bolond halva született ötleteire csápol az egész fidesz udvar.
Úgy látszik, kormányzás helyett udvari bohózattal telik majd el ez a ciklus. Csak röhögni nem lehet majd rajta túl sokat.
Mert az áldozat túl nagy lesz ebben a kabaréban. A matolcsizmus ugyanis egyenes út
- az államháztartási válságba
- az adósság finanszírozási válságba
- a növekedési válságba
- a demográfiai válságba
- a háztartások pénzügyi helyzetének a válságába
- a társadalmi különbségek válságába
- és úgy en bloc a normális és szakmai gondolkodás kiirtásába
