Gyurica-törvény

 

 

Ungvári professzor (illetve „kultúratörténész tanár”, ahogyan ő magamagát bemutatta a tévében illő tiszteletet tanúsítva önmaga iránt), szóval, hogy Ungvári tanár mondotta az ATV vidámkarácsonyán: „Azért itt volt egy néhány év kommunizmus, amikor mintha kétségbe vonták volna Jézus történeti valóságát”.

„Mintha” – mondotta a Tanár, s mondta ezt a Nagytiszteletű Vidámtiszteletes (alias Németh Sándor) személyét is méltán megillető vidám tisztelettel. „Mintha”.

Kérdezem (szomorúan, s nem mintha volna okom a bánatra, ám ha ezek vidám emberek, akkor én csak szomorú lehetek, merthogy pontosan tudom, s nem árt, ha mások is megjegyzik: mindenkor azok osztják a mindenkori kedélyállapotot, akiknek van hozzá pénzük, sőt az észt is azok osztják; pénzük van, eszük nincs, így hát az eszüket osztják, hiszen nem bolondok ők, hanem liberálisak, vesd össze: „szívére veszi terhünk, gondunk, vállára venni nem bolond”, szóval, ha osztják az észt, akkor osszanak nekem is egy keveset, s pontosan ezért kérdezem): mi az, hogy „mintha”?

Kétségbe vonták, vagy nem vonták kétségbe? Ha nem, akkor miről tetszik hadoválni a professzor úrnak tanár-önmaga iránti peckes tisztelettel? Kétségbe vonták, igen vagy nem? Ilyen egyszerű a kérdés. Ha igen, ha kétségbe vonták, akkor azt mi bizonyítja?

Ha pedig nincs válasz a kérdésre, akkor bizony az a nagy helyzet, hogy Ungvári tanár-professzor úr is primitíven kommunistázik a tévében, s teszi olyan intellektuális nívón, amelyre eljutni bárki harmadosztályú wittnerista bunkó képes. No, persze a lelkészi válasz is jellemző ám, a vidám próféta vidám válasza, s amely válasz eléggé hülyén hangzott, egyszersmind nagyon vidáman: „Az ötvenes, hatvanas, hetvenes években is, talán még a tankönyvekben szerepel ez a szkepticizmus Jézus Krisztus történelmi hitelességével kapcsolatban, és nyilvánvalóan így nőttek fel”. (Már ugyebár akik fölnőttek annakidején vidám mondatszerkesztésileg.)

„Talán”. Talán szerepelt. A tankönyvekben. Talán nem szerepelt.

A saját-sunyi kérdéseikre sem képesek legalább megközelítő egyenességgel válaszolni.

Szerepelt a tankönyvekben „a szkepticizmus” vagy nem szerepelt? Ha igen, mi bizonyítja? Melyik tankönyvben szerepelt? Ha pedig erre a kérdésre sincs válasz, akkor a vidám lelkészt is egy negyedosztályú, szaros kis hazudozónak kell minősítenünk (szomorúan), vidámkarácsonyi vidámkommunistázónak. Pedig Hack Péter is megmondotta, igaz, nem Vidámvasárnap a vidám gazdájának (mert vasárnaponként Hack is szorgosan ámenezik orbitális fejét bólingatva a prédikátor velőtrázó baromságain örülve), hanem Kálmán Olga fülébe búgta a tévében: nem helyénvaló dolog a kommunistázás, mert (így mondta Hack Péter) „a szavak tettekké válnak”.

Hát… ha tettekké nem is mindig, de kommentárokká biztosan, méghozzá itt, az Index fórumán (már amennyiben rajtam múlik), ebben igaza lett Hack Péternek.

 

Tehát Köpködő-Turházó tiszteletes szerint az emberek a komonizmusban „nyilvánvalóan így nőttek fel”.

Jó, de hogyan konkrétan?

Ahogyan Heller Ágnes például? Tudniillik Heller ugyanott, s pontosan hat perc huszonöt másodperccel korábban (egy ún. bejátszásban) a két vidám hímpödrő vidám füle hallatára jelentette ki, ráadásul minden cáfolat, minden vidám megjegyzés nélkül: „Jézus születésének ünnepe nem egy történeti, hanem üdvtörténeti esemény”.

Heller szó szerint ezt mondta.

Na most, nem állítom, hogy Hellernek van igaza, én itt már nem állítok semmit, gyerekek, noha nyugodtan állíthatnám, mert Jézus minden további nélkül lehet valós személy (sőt szinte biztos, hogy nem pusztán a fantázia szülötte), ugyanakkor nyilvánvaló: Jézus nem a szó tudományos értelmében vett történelmi figura.

Valószínű, hogy Pontius Pilátus júdeai helytartóságában létezett egy Jézus (vagy hasonló) nevű prédikátor, aki buzgón lázította a zsidó népet részint a „komprádor” (főpapi, farizeusi), részint az „imperialista” (római) hatalom ellen, s akit azután kivégeztek, ahogyan kell. Erre utalnak Josephus Flavius és Tacitus írásai. Ám a lázítás nem teszi Jézust kitüntetett individuummá, hiszen bujtogatni majd’ mindenki tud, vagyishogy a lázításerejű lázadás által válhat valaki történelmi személyiséggé, míg a legnagyobbak az isten (istenek) elleni lázadás révén. Ilyen forradalmár volt Prométheusz elvtárs (Aiszkhülosznál), József Attilánál pedig maga Jézus, s aki így szól az Úrhoz a költő szerint:

 

„– Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság!
Ne légy más, mint az Igazságos Úr.
Több kalászt adj, de azért el ne vedd a
Rózsát.

 

Vagy ne maradj vén Kozmosz-palotádba,
Gyere ki, nézd meg – szolgád mit csinál?
Ronggyá nem mosná élet-subád ember
Átka.

 

S Neked könnyű vón a tövist letörni.
Tanulhatnál még tőlem is, Uram –
Én töröm s nem lesz vacsorám, csak – föld: egy
Ölnyi.

 

A telked azért mégis tisztitom csak.
És már egy nagy sajgó gerinc vagyok –
Sokat görnyedtem, ne kivánd, hogy eztán
Rontsak.

 

Azért ameddig csak birom, csinálom,
Bár kezemen csalánmart hólyag ül.
S ha vihar jönne, mint a korhadó fa,
Állom.

 

De add kölcsönbe legalább subádat:
Téged nem ér el átok és eső,
Szép úr-kastélyod van és nagyon gyors a
Lábad.

 

Ugysem fizetsz meg munkámért eléggé –
Testemnek ágyam is hideg, a Föld
S aranyszavad átváltozott rossz, kongó
Érccé.

 

S munkámban, Uram, érek annyit, mint Te
Nagy passziódban; és a lelkem is
Részed lesz nemsokára s a legszebb fényt
Hintve:

 

A szemed lesz, hogy mindent láss meg itten.
Bizony mondom, még nincsen is szemed,
Most nem látsz. Lennél immár igazságos,
Isten!”

 

Fáradt baromként reszket lelke, teste,
Félmunkát végző társak röhögik
S feszül, mert tudja – reá korábban jön
Este.

 

Nagy, roskadt lelke igéket emel még
S kilógatja fakult, sápadt szivét,
Mint akasztott ember szederjes, szürke
Nyelvét.

 

Szerintem ez az autentikus Jézus-portré. Ugyanis József Attila versében több van, mint például a Jób-könyvben: „ne légy Te a Jóság! / Ne légy más, mint az Igazságos Úr”; több van benne, persze nem esztétaprofesszori „több értelem”, ugyanis egyetlen értelme van a sornak, ám akár évekig dumálhatnánk róla egyfolytában, hosszú elemző dolgozatok tucatjait írhatnánk a kérdésről: mennyiben más a jóság s az igazságosság, miért, mennyiben fontosabb az igazságosság, mint a jóság? És mindez független attól az egyébként lényegtelen kérdéstől, hogy: Jézus „valóságos történelmi személy”, avagy sem.

Heller Ágnest pedig annyira megmételyezték annakidején a mocskospiszkos komonisták, hogy Jézust ma is (az ő „nagyszerű antikommunista filozófusi” korszakában is) „csak” „üdvtörténeti személynek” tartja. Persze könnyen elképzelhető, Heller akkor se nagyon érti, miről beszél, amikor éppen nem mond sületlenséget (pl. a szeplőtelenül fogant szende háziállatokról), míg Ungváriék – jól láthatóan – semmit nem értenek az egészből.

Tessék elhinni: az „üdvtörténet” nem alacsonyabb (persze nem is magasabb) rendű a világi történetnél! Vagyis az a mókás a dologban, hogy éppen e két vidámzó hithurka mutatkozik erősen sült-materialistának, agyilag odakozmált rántás-ateistának (ezúttal Heller Ágnessel szemben), számukra ugyanis csak az a Jézus ér valamit, akinek bizonyított a „történelmi valósága”, vagyis az a „történeti személy”, aki földrajzilag és materiálisan szuszogott, vakaródzott, étkezett, vécézett (mondjuk így: szart és hugyozott) a boldog Betlehemben, illetve mindenütt, amerre járt, botjával nagyokat ütve a szamár fejére, miközben földig ért a lába. Olykor pedig expressis verbis verte a farkát. Nem a szamárét természetesen, noha sem a kánoni, sem az apokrif írások nem utalnak arra, hogy a Messiásnak szőrös lett volna a tenyere ilyen értelemben.

Ne tessenek fölháborodni, nem vagyok Petri György, ti. egy ilyesféle Jézus-képet éppen Ungvári professzorék reklamáltak (kértek számon a komonistákon) a vidám ATV Vidám Karácsonyának Vidám Ünnepén!

 

Ráadásul, túl azon, hogy Turházó Sándorék zsigeri ateisták, mintegy spontán-szekularizáltak, tudatlanok is (vidáman tudatlanok), finomabban fogalmazva: kevéssé jártasak, olvasottak a fölvetődött probléma kapcsán. Vagy nem? Ha nem, akkor majd elmagyarázzák (esetleg valamely hittestvér helyettük), hogy például Dupuis, Volney, Cascioli vagy (horribile dictu) Arthur Drews igazságához vs. tévedéséhez mi köze Óvári Miklósnak? Vagy Szirmai Istvánnak. Vagy éppen Aczél Györgynek, aki a negyvenes évek közepén római katolikussá magasztosult, s tegyük föl, színtisztán pragmatikus megfontolással, na de akkor is… Mi bizonyítja, hogy Aczél (mint ideológiai nagyvezír, sőt sokáig maga a pápa, a kultuszpápa, a fő-fő eszmei lótuszfaktusz) tagadta volna Jézus létezését? Akár üdvtörténeti, akár materiális-történeti vonatkozásban. Mi bizonyítja ezt? Mi bizonyítja, hogy Dupuis, Volney, Cascioli, Drews urak is komonisták (Kádár-huszárok) voltak Magyarországon „az ötvenes, hatvanas, hetvenes években”?

Lényegi kérdés, épp ezért nem lehet egyetlen sármos köpéssel elintézni (miként az eleve gyülevészi lelkületű jámbor páriák Hit-gyülevészivé történő fölszentelését), vagyis: tessék ideírni annak az általában rohadék, de konkrét komonistának a konkrét nevét, aki Jézus-kutatással foglakozott anno, s azzal a céllal, hogy cáfolja Jézus „történetiségét”!

Mindenki tudja (már persze az, aki nem csak vidáman köpköd vasárnaponként, hanem figyel is valamelyest a világban), a direkt komonista-kánon kiadványai, pl. Marx, Engels, Lenin művei jobbára a Szikra, (1956 után) a Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelentek meg, így a Jézusra vonatkozó komonista ítéletek felől is valamely Kossuth-kötetből érdemes tájékozódnunk. Szó szerint idézem (Gecse Gusztáv megfogalmazásában): „Úgy tűnik… nem zárható ki Jézus történetisége, noha életrajzának megbízható rekonstruálása lehetetlen a rávonatkozó, mitológiai elemekben bővelkedő hagyományok alapján” (1978).

Ez volt a mocskos komonisták álláspontja, ez jelent meg az MSZMP tankönyveiben, így tanították a pártiskolákon is, s ami azt jelenti, hogy a komonisták szerint Jézus valószínűleg létezett, csak ez a szokásos módon, egzakt, tudományos eszközökkel nem bizonyítható, illetve ahogyan Gecse Gusztáv fogalmazza: „Jézus életrajza nem rekonstruálható”.

Vagy talán rekonstruálható? Csak ezek a mocskospiszkosok hazudták, hogy nem rekonstruálható? Akkor, tessék, ki tiltja meg (hazafelé jövet-menet), hogy legalább most rekonstruálják!? Régen sem volt tiltva az efféle kutatás, ma sincs megtiltva. Tehát. Nem köpködni, uraim, rekonstruálni! Köpködni bárki tud. A hites nyálával is, a bugris mondataival is.

Aki olvas, tudja: maguk a szennyes komonisták írták a Móra Könyvkiadó gondozásában, tehát elsősorban a fiataloknak: „kevés hiteles adat áll rendelkezésünkre Jézus Krisztus személyét, életét illetően. A róla szóló legkorábbi leírások feltételezett halálának időpontja után legkevesebb 50 esztendővel keletkeztek, és televannak mitikus, legendás elemekkel. E leírások alapján nagyon nehéz hiteles módon megrajzolni annak az egy vagy több történelmi személynek az alakját, aki a mítoszok mögött meghúzódik. Ezért van az, hogy a vallástörténeti kutatók egy része kétségbe vonja Jézus Krisztus történetiségét, tagadván, hogy a róla szóló mítoszoknak, legendáknak valamilyen valóságos magjuk lenne. Más kutatók viszont igyekeznek megkeresni az elbeszélések mítosztalanítása alapján Jézus Krisztus (vagy talán több személy) valóságos tetteit és tanításait. Ám minél előbbre haladnak a mítosztalanítás munkájában, annál ködösebb és megfoghatatlanabb lesz Jézus alakja és szereplése. Ily módon – ha nem is zárják ki Jézus Krisztus történelmi létének lehetőségét – nem kísérleteznek akár csak hozzávetőlegesen is hiteles Jézus-életrajz megírásával”.

 

Ezt mondták a rohadt komonisták a hetvenes évek elején. A kérdés tehát: létezik hiteles Jézus-életrajz? Akárhol. Nem a komonizmusban, hanem másutt, a szabad világban például! A Vatikánban, Jeruzsálemben, bárhol. A válasz: nem létezik. Hazudtak a rohadt komonisták? Nem hazudtak. Az igaz, hogy senkit sem biztattak Jézus-hitre, és különösen nem arra, hogy Jézusban mint profán személyben higgyünk, de nem is tiltották meg a „hiteles Jézus-életrajz megírását”. Senkinek. Ungvári tanárnak se, Turházó Sándornak se. Vagyis a rohadt komonisták tárgyszerűen mutatták be a valós helyzetet, mely szerint a „vallástörténeti kutatók egy része” így véli, „más kutatók viszont” másként vélik. A rohadt komonisták „nem zárták ki Jézus Krisztus történelmi létének lehetőségét”, persze nem is vették kézpénznek, ti. a rohadt komonisták csak azt veszik kézpénznek, ami bizonyítható. És nem ám tekintélyelv alapján (pl. azért, mert maga Turházó Sándor állítja két Szent Turházás között), hanem ahogyan azt a logika, a tudományosság szabályai diktálják. Mindez nyilván Jézus „történeti valóságára” (©Ungvári) érvényes, a hit ugyanis már egy más tészta.

 

Ezek tehát tények. Vagyis az alapkérdés immáron így hangzik: vajon miért hazudoznak e vidám verbunkósok, e derűsen bokázó, manifeszt saktersarkantyút pengető fitymahuszárok a tévében? Miért hazudoznak a történelemről egyenként is nagyobbakat, mint hazudott anno az összes mocskospiszkos komonista együttvéve? Ungvári professzor miért csinál magából nyilvánvaló bohócot? Pénzért? Sok pénzért? Vagy ő is hellerien „misztikus értelemben” véve hülye? Nem tudni. Csak reménykedhetünk abban, hogy Ungvári tanár minimum kétlelkű. Nem kétarcú, és már csak azért sem, mert egyre homogénebben tűnik butának helótaian vidám ábrázata, egyre inkább a boldog szalonprimitívség sugárzik elő jól konstruáltan Hit-liberális mosolyából, hanem: képlékenyen kétlelkű.

Azért mutatok itt rá Ungváriék kurtafitymájára pejoratív éllel, merthogy ők immár egészen a sötét mélységig, mutatis mutandis az antiszemitizmus szellemi szintjéig süllyedtek az idióta zsidózásban. Turházó Sándor kezdte a dolgot: „János úgy mutatja be a Messiást, mint Dávid gyökerét, mint Júda oroszlánát [sic.], egyértelműen a nemzeti elkötelezettségét, nemzeti identitását hangsúlyozza. Názáreti Jézus Krisztus esetében az egyetemes, tiszta emberi értékek, tökéletes emberi természet plusz isteni természet egy zsidó emberben megjelent, és zsidó fog maradni, és mégis mindenkinek a messiása lesz”.

A zsidó mindenki messiása lesz. Lehet. Mi viszont nem lettünk ettől a pökhendi szövegtől filoszemiták. Ettől még nem!

Másként fogalmazva: az embert a szomorú hideg rázza ki vidáman. Akkor is, ha nem antiszemita. Tudniillik Ungváriék számára Jézus csak ürügy, jobb esetben valamiféle misztikus inkarnáció, ugyanis számukra az igazi messiás: Izrael! Ungvári professzor így csapja bele konkrétan a nemzeti bejglit a kóser lecsóba: „jelen pillanatban, politikai szituációban, egy kényes helyzetben van az a nemzet, amely Jézust adta”.

Ez volt a fölvetés, mire Turházó lelkész válasza: „a zsidók büszkék arra, hogy Názáreti Jézussal megajándékozták és megáldották a világot”.

A zsidók megáldották a világot.

Hát hogyne. Szűz Mária pedig Alcsúton focizott Orbán Viktorral.

„Jézus király a pártus herceg”, s ugyanez a baromság pepita-zsidóban: Jézus „zsidó fog maradni, és mégis mindenkinek a messiása lesz”. Akarod, nem akarod, nem kapsz mást! Persze ez is egy logika, csak aztán ne tessenek csodálkozni, ha sokan nem nagyon kérnek belőle.

Mi volna akkor, kérdem én, ha egy országos médiumban úgy beszélgetne egymással két zsidó, mintha nem a zsinagógában smúzolnának, hanem viszont, mintha, mondjuk, egy országos médiumban értekeznének ugyebár: moslékos gój-disznó fülek hallatán? Mert tudom én, Ungváriék egymást tökéletesen értik, létfontosságú számukra a zsidó kollektív messiástudatának élesztgetése, pátyolgatása, erősítgetése stb., ámde mégis, mi volna, ha esetleg, netán – mint tisztátalan gój – én is értenék valamit abból, amiről oly lelkesen hohmecolnak a televízióban? Nem „világ-összeesküvő páholyaikban”, mert az egy más műsor (oda nem megyünk), hanem az ország, a nemzet, a nép kábeltévés nagynyilvánossága előtt. Vagyis ne röstelljük, mondjuk ki kereken: Ungvári tanár és Turházó lelkész nyilvános (nyíltan titkos) zsidó-összeesküvést manifesztáltak a tévében. Miért mondom ezt? Mert a fasse érti, hogy miről hadribáltak valójában, például: „János úgy mutatja be a Messiást, mint Dávid gyökerét, mint Júda oroszlánát…  és zsidó fog maradni, és mégis mindenkinek a messiása lesz”.

Ha a Dávid-gyökér „zsidó fog maradni”, akkor mi legyünk tárgyszerűek, s mondjuk ki: manapság az egyik gyökér a Magyar Fórumban zsidózik, a másik gyökér az ATV-ben zsidózik, s mindkettő hamisítatlanul az „apák-fiúk” gyökér-logika mentén. Az egyik oda, a másik vissza. Míg János lényegileg éppúgy fogalmaz, mint a mocskos komonisták, illetve mint ahogyan a fent idézett Gecse Gusztáv: „E szavak hallatára a népből némelyek így beszéltek: Valóban ez a Próféta! Mások meg: Ő a Messiás! De voltak, akik így vélekedtek: Hát jöhet a Messiás Galileából? Az Írás szerint Dávid családjából s Betlehem városából kell a Messiásnak jönnie. Így szakadás támadt miatta a nép közt” (Gyurica úr kiemelései).

Tehát János azt állítja, hogy „voltak, akik” az „Írásra” hivatkoztak, mely írás szerint a Messiás Dávid családjából származik.

Ugyanez Károli Gáspár szavaival: „Sokan ezért a sokaság közül, amint hallák e beszédet, ezt mondják vala: Bizonnyal ez ama Próféta. Némelyek mondának: Ez a Krisztus. Mások pedig mondának: Csak nem Galileából jön el a Krisztus? Nem az Írás mondta-é, hogy Dávid magvából, és Betlehemből, ama városból jön el e Krisztus, a hol Dávid vala? Hasonlás lőn ezért ő miatta a sokaságban. Némelyek pedig közülük akarják vala őt megfogni, de senki sem veté reá a kezét.”

 

Merthogy pontosan ez a népi bölcsesség: sag’ schon! Már hogy genetikusan nem dőlt el, honnan érkezett a Messiás? Kit érdekel?! Jött ahonnan jött, senki nem bántja. János szerint.  Vö. Bródy: „akárhonnan jönne, bárkit beengednék”.

1990-ben írta a Magyar Fórum: „Haraszti Miklós szülei az izraeli kommunista párt alapítói”; s ami éppoly érdektelen, mint az, hogy Jézus Júda Oroszlánja-e, vagy pedig Felcsút Turulmadara. A dávidos gyökér erre esküszik, a talajos gyökér az ellenkezőjére.

Végül még egy idézet a Bibliából, bizonyítandó, hogy Turházó lelkész újtestamentumi stílérzéke nagyjából az ószövetségbeli második csapás főhőseinek valaga alatt kuruttyol; János Jelenésekről való könyvéből: „És egy a vének közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét”.

Vagyis János igazi entellektüel, itt is világossá teszi: nem tekinti magát orákulumnak, „csupán” közli, mit mondott anno „egy a vének közül”. János krónikája egyébként éppen ezáltal hiteles.

 

Még valami (már, hogy az egyik történelmi paradigmát a másikba ne öltsem), Gecse Gusztáv szerint a Jézus életére vonatkozó legrégibb s ilyen értelemben legautentikusabb keresztény szövegek Pál apostoltól származnak (s mivel ennek nem olvastam sehol a cáfolatát, kénytelen vagyok elhinni), vagyis a feladat innentől egyértelmű: meg kell tekintenünk Pál apostol leveleit, s ha lehet, kissé közelebbről, s immáron nem a Kossuth Kiadó, hanem a Brit és Külföldi Biblia-társulat 1912-es kiadásában. Károli Gáspár fordítása szerint: „Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, Aki mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig”.

Ennyi. Ennyi van történetileg a keresztény kánonban Jézusról mint emberről, mint történelmi személyről. Én legalábbis nem találtam többet. Elmellőztem volna valami perdöntő dokumentumot? Elképzelhető, akkor viszont, tessék, lehet rám cáfolni! Nem szégyen a tudás!

 

Mint ismeretes, Petri György is az ATV-s „kultúrkörhöz”, az Ungvári-féle, papi-turházós szalonbugrisok felekezetéhez-gyülekezetéhez tartozik. Vagy nem? Nos, amíg ez a kérdés eldől, idézem Petri művészi megnyilvánulását az adott témában, méghozzá a Szépirodalmi Könyvkiadó (persze nem a mocskospiszkos, hanem már a tisztán nemzeti, tisztán liberális) kultúraterjesztése szerint. Magyarán: az alábbi alkotás nem komonista, hanem szép. És irodalom. Szépirodalom. Ezért adta ki a Szépirodalmi Könyvkiadó.

 

Zakatol a szentcsalád
Isten tömi Máriát,
József nem tud elaludni,
keres valami piát.
Nem lel, felkel. Pizsamára
húz fel inget és gatyát,
lemegy a Háromkirályba,
hogy egy fröccsöt legalább---
---„Megint Isten?”
---„Az hát, megint.”
Sóhajt, nagyot húz és legyint:
---„Különben,
múltkor kivertem a huppot.
Ha az orrom elött dugtok!
---de így megmondtam a Marinak,
legalább tartsad a pofád,
úgyis szól, mint a földrengés
mindig az a rohadt ágy,
közben – de komolyan! – ne halljak
több ha-ha-ha-halleluját!”

 

A félreértés elkerülés végett: ebben messze nem az az érdekes, ami miatt a „szentfazekak” rendszeresen fölháborodnak, persze magam is erősen hányok a szövegtől, ámde más okból. Petri ugyanis látszólag igazolja Hellert, látszólag nem. Tipikus hohmec. Petri látszólag igazolja Ungváriékat is, hiszen a versben Jézus valós személy, materiális lény, biológiai ondóképződmény, miközben egyáltalán nem az, tekintve, hogy az „Isten tömi Máriát”, s mely talányosságra így reflektál a tudósakadémikus (Almási esztétaprofesszor) az egyetemen: ez benne az érték! A „többértelműség”. A „rejtvény”.

Rejtvény? Akkor fejtsed, öreg! Persze nem ártana, ha tudnád: a hohmec lényege éppen az, hogy ne lehessen megfejteni.

Petri az idézett prosztó-profánsággal végső soron tagadja Jézus istenvoltát, szeplőtelen fogantatását (a „legalább tartsad a pofád” sor notórius női orgazmusra utal stb.), pedig a „költőt” állítólag üldözték annakidején a szkeptikus, istentagadó, mocskospiszkos komonisták.

Egyébiránt ezzel kapcsolatban (mármint nem Petrivel, hanem az istenléttel összefüggésben) mondott még egy jó nagyot a két vidám férfiú a Vidámkarácsony Áldott Ünnepén a vidám ATV-ben, s melyet én jól meghallván, esküszöm, azt hittem, ott helyben átlényegülök Ruff Tiborrá. Hogy miért? Később írok róla részletesebben.

 

A Ruff nevű tudóstojásról jut eszembe: a Hit-gyülevésziek személy szerint Marxot is átkozzák a tévében, legutóbb például a Kommunista kiáltvány átkos sorai miatt: „A kommunisták nem titkolják nézeteiket és szándékaikat. Nyíltan kijelentik, hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntésével érhetők el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól. A proletárok e forradalomban csak láncaikat veszíthetik. Cserébe egy egész világot nyerhetnek”.

 

Kultúrtörténeti tény: az alábbi szöveg Mózes II. könyvében olvasható: „Lőn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, a ki az ő királyi székiben ül vala, a tömlöczbeli fogolynak elsőszülöttéig és a baromnak is minden első fajzását. És fölkele a Faraó azon az éjszakán és mind az ő szolgái és egész Égyiptom, és lőn nagy jajgatás Égyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna” (12,29-30).

 

Vessük ezt össze Marx megfogalmazásával! A stílus, a körítés más, a lényeg viszont egyezik, ti. Marx is azt állítja (nemcsak a Kiáltványban, hanem mindenütt), hogy a zsidók egyiptomi rabszolgasága sem szűnhetett volna meg annakidején ama tíz szörnyű sorscsapás, istencsapás nélkül. Nota bene a tizedik révén totális volt a pusztulás, ugyanis az „elsőszülöttek” kiirtása (az adott üdvtörténeti kontextusban) a népirtással (szelektív világpusztítással) azonos: „Mert enyém minden elsőszülött; a mikor megöltem minden elsőszülöttet Égyiptom földén, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben; akár ember, akár barom, enyéim legyenek: én vagyok az Úr.” (4.Móz. 3,13.).

Tehát a zsidó húsvét lényegileg nem a kivonulás, hanem az ún. elkerülés ünnepe („mikor megöltem minden elsőszülöttet Égyiptom földén, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben”), vagyis Ruff Tiborék, Turházó Sándorék azt a tényt ünneplik meg liberál-hites odaadással, keresztényi alázattal, szeretettel telve, évente, hogy az isten lényegileg mindenkit kiirtott (a zsidórabszolgaság megszüntetése okán), csak a zsidókat (a bárányvérrel bekent ajtófélfákat) kerülte el a halálangyal. Ez a legnagyobb vallási ünnepük. Memorizáljuk: nem csak a gonosz, hajthatatlan Fáraót ölte meg Mózes istene, hanem a bűnteleneket is, nőket is, gyermekeket is. Mindenkit. Metaforikusan: a zsidón kívüli világot. Így Ruff hipokritáék (vs. ostobáék) mások halálának („holokausztjának”) ünnepét ülik vidáman („És monda Mózes a népnek: Megemlékezzél e napról, melyen kijöttetek Égyiptomból, a szolgálatnak házából; mert hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az Úr; azért ne egyetek kovászost.”), miközben az is tény, hogy sem Marx, sem Lenin nem hirdetett haláltort, se kovászost, se kovásztalant, sem a Kommunista kiáltványban, sem az Állam és forradalomban, csupán közölték: a történelem úgy működik, ahogyan működik: elnyomó, rabszolgatartó rendszerek keletkeznek, szűnnek meg, illetve hogy minden megszűnés és keletkezés erőszakkal megy végbe. A zsidó-rabszolgaság („egyiptomi szolgaság”) fölszámolását éppúgy kíséri erőszak, mint a bér-rabszolgatartó (liberális, tőkés) rendszer megszűnését. Marxék szerint. Tehát lényegileg a Mózes-hit révén végbevitt népirtó agresszió is forradalmi erőszak, miként az oroszországi októberi fölkelés is erőszakos volt, noha ott „csak” néhány ember vesztette életét (összesen három, ha jól rémlik, s közülük is „az egyik részeg volt” – Krausz professzor szíves tájékoztatása szerint), ugyanis a kommunista cél nem a vérengzés, miként a népirtó vérfürdő (bárányvérfürdő) is nyilvánvalóan eszköz (Mózes II. könyvében). Erre utal, hogy a tíz közül az első csapás, noha súlyos volt (a halak erősen pusztultak a vérben, „a víz megbüdösödék”), inkább jelzésértékűnek tekinthető. Sőt a kilencedik csapás (a sötétség) is egyfajta „utolsó figyelmeztetésként” fogható föl.

 

Egyébként pedig, hogy mennyire nem szakad le Ungváriék arcáról a bőr, bizonyságul álljon itt egy újabb idézet, de már nem a Bibliából, hanem annál is autentikusabb forrásból: a vidámkarácsony vidám turházójának vidám szövegéből: a „modern Izrael” kialakulása „üdvtörténeti jelentőségű folyamat”, a világot „gyökereiben” változtatja meg, „de mivelhogy óriási nagy ellenállás és konfliktushelyzet alakult ki a modern Izraellel kapcsolatosan, ezért ez a folyamat rendkívül feszült és konfliktusokkal terhelt, ahogy Jeremiás megjósolta jó előre, végig terror, háború, fájdalom fogja kísérni, és éppen ezért más helyen a próféták ezt a folyamatot a szüléshez hasonlították, ahogy a terhes hölgyeknél közeledik a szülési időpont, egyre mélyebbek és nagyobbak a fájdalmak és egyre intenzívebbek”.

Vagyis a faszi pontosan azt magyarázza, amit Marx a Kommunista kiáltványban, csak nem a történelmi szükségszerűségre, nem a rációra, hanem Jeremiásra és a „terhes hölgyek” tolófájdalmaira hivatkozik leleményesen. Ne feledjük, a Tanonc-turházó teológus (nevezett Ruff Tibor) is azért átkozta Marxot, ráadásul ugyanabban a tévéstúdióban, mert szerinte a Kommunista kiáltvány „filozófiailag legitimálta az erőszakot”.

Ugye?! És még mindig egyben van a vastag bőr az arcukon.

 

Szerintem Krausz Tamásnak és Szigeti Péternek nem az lett volna a dolga az ATV-ben, hogy üljenek ott és sóhajtozzanak, mint két „terhes férfihölgy” (akiket előzőleg jól megtömött Petri Kossuth-díjas költőistene – hátulról), hanem viszont meg kellett volna kérdezniük a hivalgón jóarcú Hajas-Hit-gyülevészi hipokritáktól: ismerik-e a Bibliát? Ismerik-e, értik-e Mózes II. könyvét (vagy csak bámuldozni szoktak rajta Ormos Máriának is tetsző fizimiskájukkal, meredve kifelé bambán az amúgy meglehetősen üres fejükből, korhadt lelkükből?), ismerik-e saját népük „elkerülésének”, „kivonulásának” történetét, előzményeit? Vagyishogy tudják-e, milyen az, mivel jár, ha valamely nép, társadalmi osztály a rabszolgaságban „csak láncait veszítheti”, tudják-e, milyen véres, gyilkos csapások kísérik, garantálják történelmileg (és szükségképpen) a valódi fölszabadulást? Mármost, ha mindezt tudják – egyébként erre utal Turházó lelkész idézett nagymonológja –, akkor miért éppen a komenistákat átkozzák folyvást (intellektuális és morális kicsinységérzetük kompenzálása végett), miért nem inkább a saját hülye szövegeiket próbálják meg korrigálni valamelyest? Azt értem, mi ingerli a bugris antiszemitákat a zsidózásra (ennek ősi, vallási és egyéb tradíciói vannak), azt viszont képtelen vagyok fölfogni, mi ingerli a zsidó „entellektüeleket” a bugris kommunistázásra. Hangsúlyozom: a bugrisra, mert még csak nem is azt átkozzák a mocskospiszkosokban, amit – esetleg – méltán lehetne, hanem jószerével csak azt (a „Gonosz” „filozófiailag legitimálja az erőszakot” stb.), aminek semmi értelme. Vajon miért?

Na, ezt kellett volna megkérdezni Turházó Sándoréktól a tévében. Helyette viszont Krausz Tamásék simán lepadlóztak. Egy fonnyadt kis gyüli-bögyörő előtt. Csak nyüszíteni tudtak szánalmasan. Persze, nem vagyok naiv, tudom, ha – tegyük föl – Krauszék intellektuálisan alkalmasak volnának a polémiára, akkor se vitáznának érdemben, ugyanis a pénz a gyülevésziek zsebében van, övék a tévé, míg Krauszéknak az igazság megjelenítésénél fontosabb a személyes megjelenés a médiában. Én ezt pontosan tudom, csak úgy teszek most, mintha nem tudnám, mintha egészen hülye volnék.

 

Annakidején ezt mondtam a legostobább sült-materialistáknak a munkahelyemen: nem értheted, sőt fatálisan érted félre Marxot, baszki, ha nem ismered a Bibliát; mígnem ugyebár e tétel inverze is igaz: még a leggyülevészibb Hit-ben hívő sülttapló sem értheti igazán a Bibliát, ha nem ismeri Marxot, ha nem érti pl. a Kommunista kiáltványt. Bájos paradoxon. Ám az ATV minden műsora ezt a törvényt példázza; nevezzük hát stílszerűen Gyurica-nomosznak!