Életérzés terén majdnem mindenben egyetérthetnénk, ha nem ragaszkodnál a dogmatikus metafizikához (Rorty kapcsán is ebben lehet köztünk nézetkülönbség).

Ugyanis az én véleményem az - és tudom, hogy kárhoztatod ezt az álláspontot -, hogy akárhogyan ugrál is az ember, nem tud megismerni semmiféle nyelven túli igazságot, egyáltalán bármilyen igazságot is. A vak természet arra fejlesztette ki az elméjét, hogy túléljen és minden áron szaporodjon. Az összes nyelvi konstrukció vagy ezt a pragmatikus célt szolgálja, vagy merőben esetleges mellékterméke ennek. Amit te metafizikai elvnek - Igazságnak! - tartasz, az számomra egy nagyon szép metafora, nem több - de miért is kellene többnek lennie?

Túl kell lépni ezen a jellegében vallásos igényen, hogy elérj valami rajtad kívül álló, abszolút és állandó igazsághoz. De hát mi volna az? Csak egy ócska, értelmetlen univerzum van odakint. Meg a kényszerű életszomj odabenn. Egy eleve kudarcra ítélt vállalkozás.