Visztula, gyerekről még annyi:

Utólag rájöttem hogy talán hiba volt végigcibálni a kéktúra minden egyes kilométerén, ez az én álmom volt nem pedig az övé.Azokat a túrákat élvezte amelyek rövidebbek voltak és jót dumcsiztunk a teljesítés közben.( Dorog-Mogyi, vagy Galya-M.verebély)

Mikor csak menni "kellett" a hosszabb, esetleg uncsibb szakaszokon azt már nem élvezte. (Kemeneshát)

Rengeteget beszélgettünk azért így is, közelebb kerültünk egymáshoz, de ez mondjuk most is meg van olyankor például mikor tanítgatom vezetni.

Sokkal szívesebben jön most velem a második teljesítés alkalmával, a számára emlékezetes helyekre.

Több türelem, több belátás kellett volna, igen, most már tudom, bár a jelvényére büszke.

Ami az igazság versus békesség véleményedet illeti abban is egyetértek, bármilyen hihetetlen is!