"De nem esztetikai szempontbol (cool-e, ha igy porgetem). ... Az, hogy milyen a kiai vagy hogy milyen a ritmus, nem esztetikai kerdes, hanem a forma ertelmezese. ... Az esztetika es a belso tartalom ket kulon dolog."

Minden művészi előadás (egy harcművészeti előadásé is) esztétikai értékét a tartalom és a forma együttesen határozza meg. A forma az amit a néző lát, a tartalom az amit az előadó átél. A tartalom formába öntése, na ehhez kell a tehetség. Különösen igaz ez pl. az Iaidora, ami abszolut a forma művészete. A forma az ami tanulható, csinálsz tízezer vágást és tudod a vágást. Vagy hagyd abba, mert nem neked való :) Van azonban tartalma is a gyakorlatnak (sztorija), és ennek kifejezése is tanulható valamilyen szinten, hogy milyen szuggesztióval csinálod, milyen drámai feszültséggel, ez adja az esztétikai élményt a néző számára, hogy átéled-e amit csinálsz, és abból a néző mit él át. Igen, ez színészkedés. Amikor magadnak játszol, nem kell színészkedned, nem kell kifelé játszanod. Pl. Bruce Leet is nagy harcművésznek tartjuk, de nem azért csak mert tényleg olyan jó volt, hanem mert jól is adta elő.

Somlyó Bálint így erről, Mi az esztétika? című írásában:

"A kritikus sorspillanata tehát a formába-növelés pillanata, az a pillanat, amikor a formákon innen is, túl is levő érzések és élmények formát kapnak, formává olvadnak és tömörülnek. A belső és a külső, a lélek és a forma, a tartalom és a kifejezés egyesüléseinek misztikus pillanata ez, mely éppen olyan misztikus, mint a tragédia sorspillanata, mikor a hős és a sors, vagy a novelláé, mikor a véletlen és a világtörvényszerűség, vagy a versé, mikor a lélek és a tájék érne össze és nőnek össze új, egymástól múltban és jövőben többé elválaszthatatlan egységgé."

A bunyónál (küzdősportok) nem számít az esztétikai élmény, lényeg, hogy hatékony legyen. A harcművészetben azonban igen.