"... belépett egy hátizsákos jó kötésű fiatalember a pályaudvar bejáratán, fülén a telefon, az enyém meg csörög ..."
Nos, hogy is fogalmazzak, meghívhatlak valamire ezért a félmondatért? :-)
Komolyra fordítva:
Minden így történt. Sajnos, én egy mondatot sem tudtam írni a túráról, mert embert próbáló néhány nap van mögöttem. Embert próbáló? Csak fogjam be a számat, Észak-Borsodban élve minden nap embert próbálónak tűnik. Ebből a szempontból is jókor jött ez a túra. Valószínűleg az elmúlt napok eseményei után alapállapotban megtépném ruháimat, és tetemre hívnám a Feljebbvalót, hogy ezt most így hogy? (Copyright by Tornócky Anita) Most csak belefeküdtem az igába.
Igazán embert próbáló egy olyan faluban élni, ahol télen csak 5-6 idős, egyedülálló ember él, és minden reggel azt figyelni, hogy bodorodik-e a füst abból az 5-6 kéményből. Igazán embert próbáló az, ha amputálták a férj lábát, a nyugdíj kevéske, és azt a kevéskét is – kihasználva a tavaszi árvíz okozta felfordulást – a nyakig érő vízen átgázolva ellopja egy „csintalan” (esküszöm, így nevezte a néni, nem rohadt gazembernek, tolvaj disznónak, hanem csintalannak) falubéli. Igazán embert próbáló fillérekből vergődni, gyermeket nevelni és a felszínen maradni. Igazán embert próbáló az, ha a fajtám (bocsánat, de nem tudok rá jobb szót, az etnikai társaim kifejezés elég idétlen, bár talán pc-bb), vagy éppen a rokonaim miatt kell szégyenkeznem. Igazán embert próbáló nap, mint nap a kilátástalanság ocsmány pofáját bámulni.
Vissza akarok menni a Cserehátba. Nem szeretnék, akarok. Talán úgy, ahogy Hobo Bobo tette az abaújszolnoki faluvégen (is). Talán úgy, ahogy ő dobott fel egy remek ötletet valahol Abaújszolnok és Nyésta között. Naiv és idealista az ötlet, de az emberiség már kipusztult volna a naiv idealisták nélkül. Nem írok részleteket, mert nagyon bensőséges és diszkrét mindkét téma. Ha felhatalmaz rá az érintett, megírom. Emberségből mindenképpen jár neki egy csillagos ötös.
És készülj, Hobo Bobo, az Irota és Felsővadász környékén megízlelt piros jelzés 110 km-e miatt is vissza kell menni! Van néhány jó túraleírás, mackka cikkei a Magyar Turistában, van GPS :-), és – igen-igen meglepődtem rajta –, de van számos szálláshely is a Cserehát turistája mozgalom vonalán. Már azzal is segítünk a térségen, ha néhány napra itt szállunk meg.
Ha másokat is érdekel, akkor nézegesse ezt:
http://www.cserehat.com/szallasok
meg ezt:
http://www.baztour.hu/szallas/
És a gugli is felhoz néhány gyöngyszemet.
Egyszer majd csokorba rendezve, elérhetőségekkel együtt, útvonalat követve, ide is feldobom a szálláshelyeket. Vagy nem.
P. s.
Populista leszek. Nagyon. Olyan „Mennyi lélegeztetőgépet lehetne venni ebből” módon. De őszinte. Egyszer a Tisztelt Házat is végigvinném ezen az ötvenegynéhány km-en. No, nem luxusautóval, testőrökkel, „Kössék meg holnap az összes kutyát, vagy mind lelőjük.” előfutárokkal. Nem lehetne visszaügetni az A8-hoz, és azt szajkózni az alsóvadászi cigányasszonynak, hogy „menni kell dolgozni, én is megyek dolgozni”. Gyalog. Gyaloglás közben ugyanis gyakrabban kikristályosodik néhány jó megoldás. Talán néhány képviselő most látna először igazi romát, igazi nyomort, igazi kilátástalanságot. Talán még nem későn.
