Khm....

 

 

Bocs ha nyers leszek, de most nem fogom n-szer átjavítani az írásomat, ugyanis nekem is adott egy különleges élményt a túra. Nem tudom mikor aludtam utoljára 20 órát majdnem egyfolytában.

Az Iszinik mosatlan/mosogatatlan kellékeitől a lakásban alig van hely a közlekedésre, az autóból félig pakoltam ki, melyben még most is egy nagy zsák szemét uralja a légteret. 

 

Akkor Oszkárr 00-val kapcsolatban: "Megismertem látásmódját, mely nem tekinti a túra feladását olyan tragikusnak," 

 Ami máskor erény, az itt az ellenkezője. Javaslom lefokozását "segédsöprűvé." Ahogy én gondolom a seprű elsődleges felada más bajba jutott túrázok segítése.

 

"Itt ért minket az első komolyabb időveszteség, mely később néhány apróbb úttévesztéssel több órássá duzzadt. Nem tévedtünk el, de - főleg az sötétedés utáni szakaszon - számtalanszor előfordult, hogy egy-egy nem teljesen egyértelmű elágazásnál 50-100 métert rossz irányban tettünk meg, és vissza kellett fordulnunk."

Egy seprűnek minden elágazás legyen egyértelmű.

 

"... már több órával a mezőny után kullogtunk (igaz, már a rajtnál adtunk a többieknek a fél órás "előnyt"), így seprői szerepünk kezdte értelmét veszteni. ... Megérkeztünk Dorogra (hajnali négy körül), ahol aztán egyértelműen eldöntöttük, hogy 62 km megtétele után számunkra itt véget ér a túra."

Feladásotokkal egy nagyon fontos dologtól, a hit -től fosztottátok meg a túrázókat. A hittől, hogy szükség esetén még kaphatnak segítséget.

 

Amikor telefonon meghallottam a hírt, hirtelen az jutott eszembe, hogy legközelebb elvállalom a seprű szerepét. Aztán rájöttem hogy mégse. Máshol nagyobb szükség van rám.