PANTOGRÁFOSAT MINDENKINEK!

 

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!

 

Az alábbi tanulságos eset elolvasása után mindenki nyugodtan nevethet, most már én is azt teszem, de megjegyzendő, álmomban sem gondoltam, hogy ez velem megtörténhet.

 

Ragyogó időben indult a hétvégi retró 500 plusz utam (2011. november 12. szombat) Dújv-Bp-Győr-Cell-Szhely semmi gond, a vasi fővárosban az útmegszakítás igazolását is készségesen pillanatok alatt megkapom. A temetőben nagyszüleim és keresztapukám sírjánál is járok, és természetesen 7ágra süt nap. Ez a nap (is) a gyerekkori emlékek újraélése úgy, ahogy a nagykönyvben meg volt tervezve. Klassz a szállás is a Berzsenyi koleszben.

 

Másnap reggel (vasárnap) Vas Népe és a kerékrépa kötelező beszerzése után irány a vasútállomás, mert jön a Corvinus, és irány Dunaújváros (természetesen Nagykanizsa Gyékényes Szentlőrinc, Dombóvár-Kecskemét-Bpest-en keresztül.)

 

És itt kezdődött….

 

Szóval fotózás 61 78 20-70 070-7 kocsi (ez volt a 420-as), közben még kapunk 2 halbit, késésben voltunk, de még nem indultunk. Én a 421-be fel, csomagokat leteszem egy fülkébe, és vissza le fotózni a két horvát kocsit, főképp a futóművet.

 

Egy fütty, és a Corvinus ajtaja záródik. Jó a vezér, mert szószerint utolérhetetlenül elviszi mellőlem a vonatot az összes csomagommal, elemózsiámmal.

 

Lelki összeomlás, ér-és szívrendszer romokban.

 

És ekkor jön a VASUTAS SZÍV.

 

Valszeg rémült arccal (még szerencse, hogy a laptop a vállamon), be az információhoz és ha jól emlékszem Molnár úr a világ legtermészetesebb módján elkezd intézkedni, segíteni. Telefon előre a jegyvizsgáló hölgynek, majd én is beszélek a kedves kalauzzal, és abban maradunk, hogy Nagykanizsán leadja a csomagjaimat a forgalmi irodába.

 

Kanizsára érve a csomagjaim már várnak, és a KEDVES VIVIEN keresztnevű jegyvizsgáló hölgynek még arra is volt figyelme, hogy a táskámon a zipzárt összehúzza. Természetesen azonnal telefonáltam és megköszöntem a segítségét, mint ahogy tettem ezt a kanizsai vasutasokkal és a 9814-es valamint 8936-os vonat jegyvizsgálóival, hiszen nem volt mesekönyvem, meg csomagom sem.

 

Hogy szebb legyen az emlékem, Gyékényesen már olyan üzenetet küldtek barátaim, hogy a MÁV nem a lusta utasok tehertaxija, majd büszkén énekelték a „Megy gőzös, megy a gőzös Kanizsára” kezdetű gyermekdalt.

 

Természetesen egy rövidebb menetben, a Kanizsán helyesen kiállított pót500plusz jegynek köszönhetően – remekül vizsgázott a kanizsai jegypénztáros, érti a szakmáját! – a tervezettnél rövidebb úton, egy kicsit korábban, de még aznap Dunaújvárosba értem.

 

Ezen a fórumon is szeretném kérni az illetékes vezetőket, hogy szíveskedjenek a nekem segítő KOLLÉGÁKAT elismerésben részesíteni.

Kérem mindezt tiszteletbeli családtagként is hiszen az apai nagyapám Szombathelyen volt mozdonyvezető!

 

 

Üdvözlettel

 

geri